A Stájerország-beli jól kiépített bicikliutakat is (modern) műalkotásokkal szegélyezték, lényegében útmutató táblaként szolgálnak ezek, amellett, hogy elgyönyörködtetnek (már akit). Meg akár el is gondolkodtatnak. Az osztrák közigazgatás rengeteg pénzt fektetett ebbe (a bicikli infrastruktúrába). Egyedül a “kék” (műalkotás-szerű) útvonaljelölés jelentős összegekbe került: Blauer Radlteppich / Hauptradrouten-Markierungen: Ein bekanntes Pilotprojekt für großflächige farbige Radwegmarkierungen in Graz (St. Peter Hauptstraße) schlug beispielsweise mit rund 430.000 Euro zu Buche. Die durchgehenden blauen Quadrate und Routenpfeile zur visuellen Kennzeichnung des gesamten Grazer Hauptradroutennetzes sind Teil dieser millionenschweren Infrastrukturoffensive.
Méltassuk talán a “műalkotást” is, amely lényegében “plagiátum” lehetne, ha nem gyaníthatnám, hogy a “művész” (tervező) meríteni látszik egy hatalmas szimbólum-áradatból (“kincsből”), ami az utóbbi néhány száz év szellemi életét is alapvetően meghatározta. Nincs ebben semmi újszerű felismerés.
Ha hozzá vesszük Otto Weininger megállapítását az ún. modern művészetről (“Jüdisch ist der Geist der Moderne.”), akkor már egészen jó rálátásunk van a dolgokra általában.
A fent említett téma viszont konkrétabb, lényegében két elemet emel ki, mégpedig úgy, hogy hajlamosak vagyunk elsiklani felette. Pedig ez tulajdonképpen ugyanaz véleményem szerint mint Schiller szabadság-drámájában “Geßler kalapja” – csak itt nem kényszerít senki arra, hogy fejet-térdet hajtsunk (hogy jónak találjuk). A szimbólum csak belénk ívódik – fejet máshol hajtunk előtte, más formában.
De hát akkor mi is ez? Mire gondolok? Az egyik dolog a jobb felső sarokban az ún. “mindent látó szem” (Horus-szimbólum) Sokhelyütt fellelhető, akár ott is, ahol nem várnánk, mint pl. az egyik irodalomkönyvben., ahol keresztény jelképként tanítják, pedig nem az. Illuminátus szimbólum. Tudja ezt immár majdhogy mindenki.
A másik dolog a sarkára állított négyszög (majdhogynem kocka)– itt téglalap formában -, de mindez nem zavar(hat) a felismerésben. Gondoljunk csak manapság a Marlboro reklámra pl., már fel sem kell tüntetni, hogy cigarettáról van szó, (sok)mindenki ráismer. Igen, a manipuláció is finomodott az idők során.
Amit magam ezen a példán is látni vélek, hogy a “modern művészet” (minden “szart” is bele lehet venni) több mint az. ún. l´art pour l´art, sok tekintetben “alkalmazott művészet”. Egy rejtőzködő (“háttér”-) hatalom kifejezőeszköze többek között, és a. kultúra-támogatás által egyúttal kincsesbánya is, hogy hogyan lehet közpénzeket “legálisan ” elkölteni (elherdálni). Kritizálni, ágálni ellene szinte lehetetlen, mert nem rejtett pártfinanszirozásról van szó. A pártok mögötti finanszírozásáról, ami köztudottan csak az összeesküvés-elméletekben létezik.
Az összeesküvés-elméletek (a nyilvánvaló “hazugságok” – kinek a nézőpontjából?) így láttatják pl. a fenti “modern műalkotást” (is) immár a saját jegyzetekkel ellátva:
A népi bölcsesség (közmondás) a következőképpen zárhatná ezen “mesét” : addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.