Fából vaskarika

Mindenki érti, hogy “lehetlenséget” jelöl. Az utca nyelvén: “baromság”. Nem akarok általánosítani, hogy pl. a Wikipédia (is) egészében “baromság” lenne, de meggyőződtem róla a saját szememmel, hogy van benne elég ebből a fajtából.

A példák sorát nem halmozom, csak egyetlen egyet említenék itt. György Péter neves esztéta szüleivel kapcsolatosan, az apjáról a következő olvasható:

Szülei: apja György Lajos kutatóorvos, keresztény zsidó;[3 anyja Weiner Anna általános iskolai, majd főiskolai tanár volt. 

Mit is jelent hogy keresztény zsidó? Számomra nehezen érthető, és egyáltalán ez a fajta jelölési szándék nehezen megérthető. Nem, nem nehezen, egyáltalán nem. Egy “baromság”. Itt érvényes lenne a “vagy-vagy”; az “is-is” pedig semmiképpen. Vállalom, akármennyi szitkot is szórnak (szórnának) rám: ez így “baromság”. Vagy “keresztény” vagy “zsidó”. Itt idézhetném akár B. Pascalt is az Egyház három ellenségéről, amelyek közül az egyik a zsidók, akik sohasem tartoztak testéhez.

És György Péter munkásságát (el)ismerve, gondolom a hangsúly a “fából vaskarika” másik felén van. Ha a kettő összeférhetetlen, akkor mindenképpen “zsidó”.

Aztán itt folytathatnánk a végtelenségig (hacsak a ránk öntött “antiszemitizmus” vádja meg nem állítana), hogy mit jelent tkp., hogy valaki “zsidó”? Tiszteletben tartom az önazonosságát, de mit jelöl tulajdonképpen. Mert eredetileg a vallást magát jelölte. Aki ebben hitt, aki ezt vallotta, gyakorolta. Ha pedig nem vallás lenne, mi a fenét jelölne? Egy keresztény esetében? Egy ateista esetében?

Nekem egyszerűen “fából vaskarika”. Abszurdum. Félrevezetés. Minden esetre van egy nagyon erős “hatalmi” üzenete. Aki pedig nem hiszi -nem hogy járjon utána – , hanem egyszerűen “antiszemita”

Miellőtt tovább elmélyednénk egy képtelenségben (pofátlanságban), hadd utaljak egy könyvre, amely körüljárja a kérdést, hogy mi is lenne (lehetne vagy éppen nem) a “zsidó” , és nem talál igazán választ rá. Kitalálásnak tartja az egészet – pedig nem “antiszemita” írta. Ezen (is) lehet gondolkodni.

Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

“És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;”




–

“Oh! Father of mercy, do not desert me.“

“And this goes on year after year;
Through winter and summer, without a break.”


–

Fikció és valóság avagy az álruhás “herceg”

Ha ráismerünk az életünkben, akár megtörtént velünk, vagy csak szemlélői voltunk az eseménynek, akkor valóság (a számunkra). A “herceg” is addig, amíg nem kezd el álruhában járkálni. Elképzeli magát másként-létezőnek, megálmod (elénk) egy másik (másfajta) “valóágot” -, ami nem az övé, csakis annak gondolata.

Valami ilyesmit nevezünk “fikciónak”. Akik (szép)irodalommal foglalkoznak valamiképpen, nagyon is jól tudják mindezt. Napi kenyerük. Lassan viszont a politikai elemzők (pl. újságírók) is, hiszen lépten-nyomon “keretezett” történeteket említenek megfigyelési területükön, azaz olyan “elbeszéléseket”, amelyeket nem tudnak a valóságnak megfeleltetni (,mert “fikciók”), de próbálják valamiképpen az üzenetét megfejteni. Hogy végül diadalmasan felkiáltsanak: ez “fikció” (azaz “hazugság”), de egészen jól hangzik!?

Nos nem akarok “fiction” és “non-fiction” határmezsgyéjén (útvesztőiben) tévelyegni, így egyszerűen elárulom, hogy Charlie Ward (lehetne akár Bayer Zsolt is? – mert “ki a fasz az a Bayer Zsolt” idézem a Népszabadságot) vezetett ilyesfajta gondolatokra.

Megvallom, nem esett le (nekem) sokáig az a bizonyos tantusz, amikor itt-ott (sokszor) az álruhás “hercegre” hivatkozott. Az (vagy annak környezete?) mondatta vele mindazt, amit hirtelen világgá kürtölt.

Jó, érdekes “sztori”, bár évek óta újra és újra kisebb változtatásokkal előadva már nem is hat olyan elevenen (meggyőzően), de hát az egész csak “fikció”. Véssék akár Rushmore-sziklába, fikció marad. Egy “álom”, amit valóságként szolgálnak fel, pedig a “meséknek” sajátos idejük is van, mint az ilyesfajta Q(uantum)-sztorinak is. A záró sorai így hangozhatnának: “s addig éltek, amíg meg nem haltak”.

Nos, még nem tartunk a “mese” végén, de Charlie-nak meg kellene értenie, hogy a “fikcióból” nincs közvetlen átjárás a “valóságba”. Belátom, nem is éppen könnyű mindez, ha valaki a “mesélés” szenvedélyét valóságos fizetőeszközre akarja váltani.

Összeesküvések világa

Mindenki egymásra mutogat? És kinek higgyünk? Nyilvánvalóan a jelenünk (és közelmúltunk) üzeneteinek zöme szimbolikus. Szimbólumokkal fejez ki valamit, amit meg kell fejtenünk (értenünk). A dolog nem is olyan könnyű, többeknek már beletört a bicskája ebbe a próbálkozásba. Mint pl. a Q-rejtély feloldásába. Itt van akár az a bizonyos óra, amit elsőre a Q szignó alatt publikáltak egy (Disney) Mickey Mouse képpel:

Mi a fenét jelent? “Red October” és amit az óra mutat: tíz perccel tíz után. Így persze semmi értelme a dolognak, mert nem találunk semmiféle értelmes magyarázatot rá. Van aki 10.10-ként próbálkozott vele, és valahol a katonaság rendszerében talált volna valamiféle magyarázatra (szolgálati szabályzat). A fentebbi kép mindennek egy újabb értelmezése, amit Charlie Ward ekképpen fejt(ene) meg:

Q CLOCK ENDED WEDNESDAY, OCTOBER 14, 2026.

Ha ez igaz, akkor mindez azt is jelentené, hogy vége van a Q-val fémjelzett összeesküvés-elméletnek. Vége az egész játszadozásnak két rejtőzködő világhatalom között. Vége a rejtőzködésnek egyáltalán? Persze, lényegtelen minden okoskodás, meglátjuk, hogy mi lesz hamarosan. Charlie Ward így láttatja a közeljövő történéseit:

FINAL PHASE OF THE RESET IN MOTION 

The cyber attack will ignite total system failure. Markets crash. Banking collapse. Everything goes dark. No internet. No transactions. Chaos erupts.

🔥 EBS WILL BREAK THE SILENCE. When the emergency alert hits, the truth will be revealed. The old financial system dies. Corrupt institutions fall like dominoes.

THE PHOENIX RISES FROM THE ASHES. Gold & silver-backed economy restores balance. XRP takes the throne. The Quantum Financial System activates – instant, secure, unstoppable transactions. The new world begins.

És felteszi a kérdést, hogy készen állunk-e ( Are you ready?), vagy éppen továbbra is az “összeesküvés” -kukába dobjuk az egészet. Igen, nem, talán?

Az igazságérzetünkről

Ha jó viszonyban vagyunk vele, megbízható társunk lehet. Törékeny valami, de mégis sokkal pontosabb útmutató (talán), mint a mindenkori törvények. Sokszor (jobb esetben) egybeesik a törvényi rendelkezéssel, más esetben viszont fontos iránytű lehet(ne) számunkra, hogy mi a helyes (“fair”) vagy éppen nem. Amit a konfliktusos helyzetekből megtanulhatunk (megtanulhattunk volna), az, hogy komolyan kellene vennünk ezt a “belső hangot”, minden esetre nem szabadna ennek figyelembe vétele nélkül kapitulálni a “külső ráhatások” (másképp hangoltság) előtt.

A kérdés, hogy vállaljuk-e akkor is, ha ez kisebb-nagyobb “kellemetlenségekhez” (konfliktusokhoz) vezet. Lehetnek kételyeim sokszor, de egyszerűen elfogadni valamit csak azért, hogy megőrizhessem nyugalmamat (biztonságérzetemet), nem vezet messzire.

Ha kiállunk (ki merünk állni) a magunkban felismert igazságért, az nemcsak értünk van, hanem minden “átgázolás” ellen , bárki is legyen ennek áldozata. 

Ez lenne (lehetne) talán némi remény, hogy lehetséges emberibb közösséget teremteni. A dolog igazából itt kezdődik, és nem a hatalmi (köz)szereplők cserélgetésénél.

error: Content is protected !!