Megteltem az évekkel,
életem terhével.
Mintha táplálna,
olykor úgy hiszem,
bár inkább rámterül
nehéz terhével;
így lett, ami volt
kívül csellengő,
gondtalan,
bensőmbe égetett
nyugtalan,
örök vád immár,
hogy nincs jóvátenni
mit már,
egy vállrántással
eljátszottál.