Oly sok a mögöttes

időközben,

hogy meggörnyedünk

alatta;

és vágyunk vissza az

egyszerűbe,

együgyűbe,

ami csak van,

ahogy van.

Megteltem az évekkel,

életem terhével,

mintha táplálna,

olykor úgy hiszem,

bár inkább rám terül

nehéz terhével;

így lett, ami volt

kívül csellengő,

gondtalan,

bensőmbe égetett

nyugtalan,

örök vád immár,

hogy nincs jóvátenni

mit már,

egy vállrándítással

eljátszottál.

(2022.XII.13.)