Ha az ember azt hinné, hogy a dolgok egyszerűek, és naívan gondolná, hogy könnyen átlátna rajtuk, ha megfelelően közelít hozzájuk, tévedésben van. Abban pl., hogy az egyes (a felkészült, a feladatra termett egyén) irányítaná a “hálót”. Nem így van, hanem éppen ellenkezőleg: az összefüggésrendszer (a “háló”) irányítja az egyest. A kérdés itt csak az marad, melyik (milyenféle) összefüggésrendszer éppen aktuálisan.
Itt jutnék el egy (általam) feltételezett lélektani-politikai párhuzamhoz, óvatosan próbálgatom, és közben felmerül némi hasonlóság, ahol a sok apró dologból a közös ritmusra figyeltem fel.
A MAGA-mozgalom krédója az “ország” visszaszerzése (“We´ll take America back“), mégpedig “Piece by piece. System by System. Pillar by pillar.” – ami végül egy békés, új Aranykorhoz vezet, nálunk a következőképpen hangzik: “Lépésről lépésre, tégláról téglára visszavesszük a hazánkat és építünk egy békés, tiszta, modern és élhető Magyarországot!”.
Ráadásul a WWG1WGA (“Where We Go One, We Go All“) is rezonál: “Együtt sikerülni fog!”
Igen, ezek párhuzamos “remények”, és ezzel kapcsolatosan inkább az érdekel, hogy találkozhatnak-e (összeérhetnek-e) valamiképpen ezek a “remények”. Összefuthatnak-e a párhuzamosok? Eukledészi értelemben nem. A “politikai geometriában” sem? A geometriában újabban (nem Eukledészi értelemben) lehetséges. És a “politikai geometriában” milyen értelemben igen, ha egyáltalán? A “talán(y)” politikai értelmében? Olyan, mikor (különféle) valakik lépkednek és “vonulásuk” (nyomulásuk?) ritmusa mintha különösen hasonló lenne. Legalábbis egy “botfülünek” (nem “zenésznek”).
A szimbólumok (modern) erdején, ahol az ember útja vezet keresztül, ott feszül a “célszalag” pattogatott kukorica képében (popcorn), hogy ugye megérte izgulni, szurkolni, a reményt nem feladni az “egyenes” jó irányba vitt.
A párhuzamos pedig biztatásként a végtelen jelét mutatja mégpedig sajátos üzenettel: legyőzzük a 6-osok (két lefektetett hatos – az ördögi) átkait, és ebből formáljuk a jövőt a “végtelen” (fekvő nyolcas) felé.
És akkor a párhuzamos egyenesek (a párhuzamos remények?) találkoznak valamikor, valamiképpen, vagy éppen nem? Soha? Mert képtelenség? Nem, szemlélet kérdése. Ráadásul mindkét megközelítés ill. válasz a párhuzamosság kérdésére (igen és nem) egyszerre igaz? Nyugtalanitó ez a valóságunk.