Írások

Mindenki érti, hogy “lehetlenséget” jelöl. Az utca nyelvén: “baromság”. Nem akarok általánosítani, hogy pl. a Wikipédia (is) egészében “baromság” lenne, de meggyőződtem róla a saját szememmel, hogy van benne elég ebből a fajtából.

A példák sorát nem halmozom, csak egyetlen egyet említenék itt. György Péter neves esztéta szüleivel kapcsolatosan, az apjáról a következő olvasható:

Szülei: apja György Lajos kutatóorvos, keresztény zsidó;^[3 anyja Weiner Anna általános iskolai, majd főiskolai tanár volt. 

Mit is jelent hogy keresztény zsidó? Számomra nehezen érthető, és egyáltalán ez a fajta jelölési szándék nehezen megérthető. Nem, nem nehezen, egyáltalán nem. Egy “baromság”. Itt érvényes lenne a “vagy-vagy”; az “is-is” pedig semmiképpen. Vállalom, akármennyi szitkot is szórnak (szórnának) rám: ez így “baromság”. Vagy “keresztény” vagy “zsidó”. Itt idézhetném akár B. Pascalt is az Egyház három ellenségéről, amelyek közül az egyik a zsidók, akik sohasem tartoztak testéhez.

És György Péter munkásságát (el)ismerve, gondolom a hangsúly a “fából vaskarika” másik felén van. Ha a kettő összeférhetetlen, akkor mindenképpen “zsidó”.

Aztán itt folytathatnánk a végtelenségig (hacsak a ránk öntött “antiszemitizmus” vádja meg nem állítana), hogy mit jelent tkp., hogy valaki “zsidó”? Tiszteletben tartom az önazonosságát, de mit jelöl tulajdonképpen. Mert eredetileg a vallást magát jelölte. Aki ebben hitt, aki ezt vallotta, gyakorolta. Ha pedig nem vallás lenne, mi a fenét jelölne? Egy keresztény esetében? Egy ateista esetében?

Nekem egyszerűen “fából vaskarika”. Abszurdum. Félrevezetés. Minden esetre van egy nagyon erős “hatalmi” üzenete. Aki pedig nem hiszi -nem hogy járjon utána – , hanem egyszerűen “antiszemita”

Miellőtt tovább elmélyednénk egy képtelenségben (pofátlanságban), hadd utaljak egy könyvre, amely körüljárja a kérdést, hogy mi is lenne (lehetne vagy éppen nem) a “zsidó” , és nem talál igazán választ rá. Kitalálásnak tartja az egészet – pedig nem “antiszemita” írta. Ezen (is) lehet gondolkodni.

“És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;”

–

“Oh! Father of mercy, do not desert me.“

“And this goes on year after year;
Through winter and summer, without a break.”

–

Ha ráismerünk az életünkben, akár megtörtént velünk, vagy csak szemlélői voltunk az eseménynek, akkor valóság (a számunkra). A “herceg” is addig, amíg nem kezd el álruhában járkálni. Elképzeli magát másként-létezőnek, megálmod (elénk) egy másik (másfajta) “valóágot” -, ami nem az övé, csakis annak gondolata.

Valami ilyesmit nevezünk “fikciónak”. Akik (szép)irodalommal foglalkoznak valamiképpen, nagyon is jól tudják mindezt. Napi kenyerük. Lassan viszont a politikai elemzők (pl. újságírók) is, hiszen lépten-nyomon “keretezett” történeteket említenek megfigyelési területükön, azaz olyan “elbeszéléseket”, amelyeket nem tudnak a valóságnak megfeleltetni (,mert “fikciók”), de próbálják valamiképpen az üzenetét megfejteni. Hogy végül diadalmasan felkiáltsanak: ez “fikció” (azaz “hazugság”), de egészen jól hangzik!?

Nos nem akarok “fiction” és “non-fiction” határmezsgyéjén (útvesztőiben) tévelyegni, így egyszerűen elárulom, hogy Charlie Ward (lehetne akár Bayer Zsolt is? – mert “ki a fasz az a Bayer Zsolt” idézem a Népszabadságot) vezetett ilyesfajta gondolatokra.

Megvallom, nem esett le (nekem) sokáig az a bizonyos tantusz, amikor itt-ott (sokszor) az álruhás “hercegre” hivatkozott. Az (vagy annak környezete?) mondatta vele mindazt, amit hirtelen világgá kürtölt.

Jó, érdekes “sztori”, bár évek óta újra és újra kisebb változtatásokkal előadva már nem is hat olyan elevenen (meggyőzően), de hát az egész csak “fikció”. Véssék akár Rushmore-sziklába, fikció marad. Egy “álom”, amit valóságként szolgálnak fel, pedig a “meséknek” sajátos idejük is van, mint az ilyesfajta Q(uantum)-sztorinak is. A záró sorai így hangozhatnának: “s addig éltek, amíg meg nem haltak”.

Nos, még nem tartunk a “mese” végén, de Charlie-nak meg kellene értenie, hogy a “fikcióból” nincs közvetlen átjárás a “valóságba”. Belátom, nem is éppen könnyű mindez, ha valaki a “mesélés” szenvedélyét valóságos fizetőeszközre akarja váltani.

Mindenki egymásra mutogat? És kinek higgyünk? Nyilvánvalóan a jelenünk (és közelmúltunk) üzeneteinek zöme szimbolikus. Szimbólumokkal fejez ki valamit, amit meg kell fejtenünk (értenünk). A dolog nem is olyan könnyű, többeknek már beletört a bicskája ebbe a próbálkozásba. Mint pl. a Q-rejtély feloldásába. Itt van akár az a bizonyos óra, amit elsőre a Q szignó alatt publikáltak egy (Disney) Mickey Mouse képpel:

Mi a fenét jelent? “Red October” és amit az óra mutat: tíz perccel tíz után. Így persze semmi értelme a dolognak, mert nem találunk semmiféle értelmes magyarázatot rá. Van aki 10.10-ként próbálkozott vele, és valahol a katonaság rendszerében talált volna valamiféle magyarázatra (szolgálati szabályzat). A fentebbi kép mindennek egy újabb értelmezése, amit Charlie Ward ekképpen fejt(ene) meg:

Q CLOCK ENDED WEDNESDAY, OCTOBER 14, 2026.

Ha ez igaz, akkor mindez azt is jelentené, hogy vége van a Q-val fémjelzett összeesküvés-elméletnek. Vége az egész játszadozásnak két rejtőzködő világhatalom között. Vége a rejtőzködésnek egyáltalán? Persze, lényegtelen minden okoskodás, meglátjuk, hogy mi lesz hamarosan. Charlie Ward így láttatja a közeljövő történéseit:

FINAL PHASE OF THE RESET IN MOTION 

The cyber attack will ignite total system failure. Markets crash. Banking collapse. Everything goes dark. No internet. No transactions. Chaos erupts.

🔥 EBS WILL BREAK THE SILENCE. When the emergency alert hits, the truth will be revealed. The old financial system dies. Corrupt institutions fall like dominoes.

THE PHOENIX RISES FROM THE ASHES. Gold & silver-backed economy restores balance. XRP takes the throne. The Quantum Financial System activates – instant, secure, unstoppable transactions. The new world begins.

És felteszi a kérdést, hogy készen állunk-e ( Are you ready?), vagy éppen továbbra is az “összeesküvés” -kukába dobjuk az egészet. Igen, nem, talán?

Ha jó viszonyban vagyunk vele, megbízható társunk lehet. Törékeny valami, de mégis sokkal pontosabb útmutató (talán), mint a mindenkori törvények. Sokszor (jobb esetben) egybeesik a törvényi rendelkezéssel, más esetben viszont fontos iránytű lehet(ne) számunkra, hogy mi a helyes (“fair”) vagy éppen nem. Amit a konfliktusos helyzetekből megtanulhatunk (megtanulhattunk volna), az, hogy komolyan kellene vennünk ezt a “belső hangot”, minden esetre nem szabadna ennek figyelembe vétele nélkül kapitulálni a “külső ráhatások” (másképp hangoltság) előtt.

A kérdés, hogy vállaljuk-e akkor is, ha ez kisebb-nagyobb “kellemetlenségekhez” (konfliktusokhoz) vezet. Lehetnek kételyeim sokszor, de egyszerűen elfogadni valamit csak azért, hogy megőrizhessem nyugalmamat (biztonságérzetemet), nem vezet messzire.

Ha kiállunk (ki merünk állni) a magunkban felismert igazságért, az nemcsak értünk van, hanem minden “átgázolás” ellen , bárki is legyen ennek áldozata. 

Ez lenne (lehetne) talán némi remény, hogy lehetséges emberibb közösséget teremteni. A dolog igazából itt kezdődik, és nem a hatalmi (köz)szereplők cserélgetésénél.

Ich meine, so ein Institut hätten wir dringend nötig. Es gab zwar etwa 16 Jahre lang ein spontanes Experiment mit diesem “Forschungsthema” in Ungarn, da wurde auch der Name (FIDESZ) vorweggenommen, aber es fehlte die “systematische Erfassung” der einzelnen , eher spontanen Versuchen. Alles war vor allem amateurhaft, unter Freunden und Verwandten geteilter Spass (Nepotismus) aber doch mit erstaunlichen Erkenntnissen. Das nicht geahnte Resultat ist riesig: es gelang offensichtlich den Schein zu erwecken, alles sei dem Volkswillen (dem demokratischen Auftrag) entsprechend geschehen. Diese beachtenswerte Leistung (“Scheinerzeugung”) muss man unbedingt diesen (“jungen” liberalen/illiberalen)) Demokraten anerkennend zuschreiben.

Neben den spontanen Ideen haben sie aber mit der “Demagogie” etwas schwerer gehabt.. Demagogie ist ” fremdes Gut”, und wurde (auch) in Ungarn offensichtlich falsch verstanden. Kein Wunder, das griechische Altertum war nicht im damaligen sozialistischen Umfeld der Sozialisation vertreten.

Im ursprünglichen Sinne bedeutetet dies “Volksführung”, wurde also im positiven Sinne verstanden und verwendet. Nach und nach wandelte sich aber die Bedeutung des Begriffs zu seinem Gegenteil :: “Volksverhetzung”. Heutzutage versteht man darunter mehrere Merkmale, wie Manipulation (eine starke, gezielt eher emotionale Beeinflussung zum eigenen Nutzen), Vereinfachung (komplexer, oft schwer zugänglicher Sachverhalte zum selben Zweck) und Feindbild -Findung (oder Erfindung?).

Nun aber, bevor unsere “Scheinliberalen” diesbezüglich der nationale Stolz packt, daß dies alles hier bereits im Leben (live) erprobt wurde, und sie dadurch Spitzenreiter mindestens in Europa wären, muss ich diese Euphorie bremsen. Nein, Deutschland u.a. macht bereits auch sehr gute Fortschritte auf diesem Gebiet, und zwar flächendeckend: sowohl “rechts” als auch “links”.

Und eben wegen der immer schnelleren Verbreitung der genannten politischen Methode, wäre tatsächlich die Überlegung wert, ein Fachinstitut ins Leben zu rufen (und FIDESZ neu zu beleben).

Wirklich? – Nein, sorry, ich habe es mir doch anders überlegt. Es war nur ein schlechter Sch(m)erz.

(Es sind Fragen, keine Behauptungen (Fakten). Das ist nur ein kleiner Hinweis für die sog. “Faktenchecker”, die bekanntlich hohe Intelligenz zur ausgeübten Tätigkeit brauchen, ähnlich wie z.B. A. Baerbock)

– “Annalena Baerbock wurde der Professorentitel für die Columbia School of International and Public Affairs verliehen. Geschah dies aufgrund ihres hohen IQ?

– Warum ist der russische FSB so dilettantisch, und vergräbt zwei Pistolen im Wald, statt in Kellern tausende Kalaschnikows zu verstecken? Und wieso funktionieren seine Leipziger Blechdosen-Drohnen nicht?

– Warum haben so viele Deutsche Schwierigkeiten, sich zu integrieren und arabisch zu lernen?

– Warum lassen sich so viele Deutsche vor ihrem Tod impfen?

– Was spricht gegen Remigration? Wäre es nicht besser, wenn unsere ausgewanderten Fachkräfte wieder zurückkommen würden?

– Wieso haben Beamte keinen Beamtenausweis sondern nur einen Dienstausweis?

– Die Umfragewerte von Merz liegen bei knapp 95 Prozent. Wieso aber nicht in Deutschland, sondern nur in der Ukraine?

– Warum sagte Friedrich Merz am 25. August 2026, dass Deutschland der stärkste Unterstützer der Ukraine sei, „nicht nur, um den Krieg zu verlängern…“? Was sind die anderen Gründe?

– Wie kann man das Klima leugnen? Kann man auch ein Haus oder Berge leugnen?

– Auf Druck von Merkel wurde 2020 die Wahl in Thüringen rückgängig gemacht Wieso macht Merz die Wahlen in Sachsen-Anhalt nicht rückgängig?

– Wieso kaufen wir dreimal so teures russisches Öl und Gas von Indien, statt direkt von Russland über die funktionierende Nordstream-Pipelinie zu beziehen?

– Wieso grenzen ausgerechnet jene, die gegen Ausgrenzung sind, große Teile des deutschen Volkes durch die Brandmauer aus?

– Wieso will Merz eine Partei, von der er behauptet, dass sie für „ethnische Säuberung“ ist, nicht verbieten lassen? Findet er „ethnische Säuberung“ gut?

– Die Stadt Köln verweigerte und verweigert immer noch gegen Gesetz die Abschiebung von mindestens 500 ausreisepflichtigen und kriminellen Asylbewerbern. Wieso wird kein Bundeszwang angewandt?” (T. Ickeroth)

A “betyárság” magyar vírtus? A megnevezés pedig nem is tőlünk származik, a perzsa “bikárból” honosítottuk. A jelentés is változott az idők során, de azért a benne csengő “vagány” , “bátor csibész” és a romantikus felhang (Rózsa Sándor) mellet lényegi jelentése: “útonálló, rabló.”

Nos, ezt a “foglalkozást” ma is gyakorolhatják egyesek, legálisan , állami segítséggel, közpénzekből megtámogatva. És ebben a “kibársonyozott” biztonságban lehet aztán nyugodtan sütögetni azt a bizonyos pecsenyét. A “koncessziós üzlet” pecsenyéjét,

A “dolog” végtelenül egyszerű, bár nem “transzparens”, a “turpisság” jól átlátható. Először is meg kell szerezni a koncessziót. Látszólag könnyen is megy (ment?) eddig. Utána pedig a jogszerűség mentén üzemeltetni pl. az úthasználati koncesszióban meghatározottakat. A “jogszerűség” egy sajátos fogalom ebben az (itt sérelmezett) esetben: a törvényesen megállapított úthasználati-díj-bírság pl. jelenleg 27.790 forint. Nem is sorolom, hogy minderre mi minden rakódik rá (legalábbis külföldön); a fenti összegből így keletkezik egy (ideiglenes) végösszeg: 162,32 € –

A bírságot magát nem firtatom, de a “vétség” megállapításához vezető út is rögös, nemcsak egy koncesszió megszerzéséhez vezető. Nem is rágódom ezen. A probléma igazán az lenne itt, hogy valakik állami finanszírozású, közpénzeken és érvényes törvények mentén létrejött projekteket megkaparintanak, aztán mint magán cég működtetik mindenféle (magyar) törvényes felügyelet mellőzésével.

Hogy a fenébe “termelhet” egy bírság (első lépésben) több mint 100% hasznot? Hát igen, ez is “magyar találmány”: menj külföldre, alapíts egy káeftét (UAI Solutions GmbH – azaz Ungarische Autobahn Inkasso) és az “tejelni” fog rendesen (minden “tisztességet” félretéve).

Újkori magyar betyárok, mit is kívánjak? Mást nézzetek hülyének!

Mi is az az ún. “Hungarikum”? Olyan kulturális, természeti, gazdasági vagy élelmiszeripari értékeket takar, amelyek szorosan kapcsolódnak a magyar kultúrához és identitáshoz. Mint “akácméz”, “gulyásleves”, “pirospaprika” stb. Idáig pl. máshol is ismerős mindez,, csak ott nem annyira szeretik? Nem azonosulnak oly mértékben vele, mint mi?

És a sor természetesen bővíthető, lehetne több javaslatunk erre. Miért ne lenne (lehetne) pl. Ludas Matyi is “Hungarikum”, aki túljárt a hatalmas Döbrögi eszén, vagy éppen egy olyan másik (köz)szereplő, aki akár egy egész nép eszén már nem is “túljár”, hanem (népi) táncol rajta. Na nem csárdást vagy hasonlót a gulyásleveshez vagy pirospaprikához, hanem ugri-bugrit a “körözötthöz”. Ez utóbbit pedig a mesterséges intelligencia szépen félreértené (félreérthetné) és pl. a “WANTED” kifejezéssel fordítaná angolra, ami köztudottan bűncselekményekhez kapcsolható.

Szerethette-e Tar Lőrinc (a király hűséges lovagja) a körözöttet? Fontos ez?

A lényeg, hogy mi szeretjük , és továbbra is megtartjuk a Hungarikumok hosszú (és sokszor rejtélyes) listáján.

Ha az ember azt hinné, hogy a dolgok egyszerűek, és naívan gondolná, hogy könnyen átlátna rajtuk, ha megfelelően közelít hozzájuk, tévedésben van. Abban pl., hogy az egyes (a felkészült, a feladatra termett egyén) irányítaná a “hálót”. Nem így van, hanem éppen ellenkezőleg: az összefüggésrendszer (a “háló”) irányítja az egyest. A kérdés itt csak az marad, melyik (milyenféle) összefüggésrendszer éppen aktuálisan.

Itt jutnék el egy (általam) feltételezett lélektani-politikai párhuzamhoz, óvatosan próbálgatom, és közben felmerül némi hasonlóság, ahol a sok apró dologból a közös ritmusra figyeltem fel.

A MAGA-mozgalom krédója az “ország” visszaszerzése (“We´ll take America back“), mégpedig “Piece by piece. System by System. Pillar by pillar.” – ami végül egy békés, új Aranykorhoz vezet, nálunk a következőképpen hangzik: “Lépésről lépésre, tégláról téglára visszavesszük a hazánkat és építünk egy békés, tiszta, modern és élhető Magyarországot!”.

Ráadásul a WWG1WGA (“Where We Go One, We Go All“) is rezonál: “Együtt sikerülni fog!”

Igen, ezek párhuzamos “remények”, és ezzel kapcsolatosan inkább az érdekel, hogy találkozhatnak-e (összeérhetnek-e) valamiképpen ezek a “remények”. Összefuthatnak-e a párhuzamosok? Eukledészi értelemben nem. A “politikai geometriában” sem? A geometriában újabban (nem Eukledészi értelemben) lehetséges. És a “politikai geometriában” milyen értelemben igen, ha egyáltalán? A “talán(y)” politikai értelmében? Olyan, mikor (különféle) valakik lépkednek és “vonulásuk” (nyomulásuk?) ritmusa mintha különösen hasonló lenne. Legalábbis egy “botfülünek” (nem “zenésznek”).

A szimbólumok (modern) erdején, ahol az ember útja vezet keresztül, ott feszül a “célszalag” pattogatott kukorica képében (popcorn), hogy ugye megérte izgulni, szurkolni, a reményt nem feladni az “egyenes” jó irányba vitt.

A párhuzamos pedig biztatásként a végtelen jelét mutatja mégpedig sajátos üzenettel: legyőzzük a 6-osok (két lefektetett hatos – az ördögi) átkait, és ebből formáljuk a jövőt a “végtelen” (fekvő nyolcas) felé.

És akkor a párhuzamos egyenesek (a párhuzamos remények?) találkoznak valamikor, valamiképpen, vagy éppen nem? Soha? Mert képtelenség? Nem, szemlélet kérdése. Ráadásul mindkét megközelítés ill. válasz a párhuzamosság kérdésére (igen és nem) egyszerre igaz? Nyugtalanitó ez a valóságunk.