\u00c9desany\u00e1m mes\u00e9lte, t\u00f6bbsz\u00f6r is az \u00e9vek sor\u00e1n, \u00fajra \u00e9s \u00fajra el\u0151j\u00f6tt valahogy, valamilyen \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben, s\u0171r\u0171bben, amikor m\u00e1r \u0151 maga is egyre ink\u00e1bb az eml\u00e9keiben \u00e9lt. A helysz\u00ednt magam is j\u00f3l ismertem, hiszen gyermekkorom \u00e9rdekes, sok \u00e9lm\u00e9nyt ny\u00fajt\u00f3 ter\u00fclete volt a Feneketlen t\u00f3, t\u0171zolt\u00f3s\u00e1g hat\u00e1rolta t\u00e9rs\u00e9g. Az id\u0151k sor\u00e1n b\u00e1natunkra sok minden megv\u00e1ltozott, az \u00fcres telek elt\u0171nt, be\u00e9p\u00fclt az akkori Sport Sz\u00e1ll\u00f3val, \u00e9s vele \u00e1tellenben a Park Sz\u00ednpaddal. A h\u00fasbolt a sarkon viszont , ahol a tulajdonk\u00e9ppeni t\u00f6rt\u00e9net j\u00e1tsz\u00f3dik, m\u00e1r az 50-es \u00e9vekben megvolt, magam is j\u00e1rtam ott t\u00f6bbsz\u00f6r, ha valamit be kellett szerezni. <\/p>\n\n\n\n
Az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9net semmi m\u00e1s, mint egy v\u00e1ratlan tal\u00e1lkoz\u00e1s, valami h\u00e9tk\u00f6znapi, jelent\u00e9ktelen, pr\u00f3b\u00e1lom elk\u00e9pzelni m\u00e9gis a dr\u00e1mais\u00e1g\u00e1t, hogy ilyen m\u00e9ly nyomot hagyott. Egy eleg\u00e1ns, j\u00f3l \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt f\u00e9rfi odal\u00e9p \u00e9desany\u00e1mhoz, \u00fcdv\u00f6zli \u00e9s h\u00e1l\u00e1s k\u00f6sz\u00f6netet mond neki. \u00c9desap\u00e1m, akit gondolom \u00e9pp\u00fagy meglepett a v\u00e1ratlan esem\u00e9ny mint \u00e9desany\u00e1mat, kiss\u00e9 od\u00e9bb \u00e1ll, nem akar zavarni, hagyja \u0151ket r\u00f6viden besz\u00e9lgetni, de nyilv\u00e1nval\u00f3an nincs \u00f6r\u00f6m\u00e9re a dolog, sok mindent gondolhat ekkor, m\u00e9gis emberi fant\u00e1zia nem igen tudta volna \u00fagy megrajzolni ennek a v\u00e1ratlan tal\u00e1lkoz\u00e1snak t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, mint az 50-es \u00e9vek f\u00e9lelemmel \u00e1titatott val\u00f3s\u00e1ga. Amikor \u00e9desany\u00e1m elmes\u00e9li \u00e9desap\u00e1mnak, hogy honnan ismeri az el\u0151bbi f\u00e9rfit, az els\u00e1pad \u00e9s \u00f6sszecsapja kez\u00e9t a fej\u00e9n. Tal\u00e1n m\u00e9g elmormolja a k\u00e9rd\u00e9st: \u201eTudod te, mit tett\u00e9l?\u201c<\/p>\n\n\n\n
\u00c9desany\u00e1m vid\u00e9kr\u0151l ker\u00fclt fel a f\u0151v\u00e1rosba, \u00e9desap\u00e1m Erd\u00e9lyb\u0151l. Mindenkinek nagyon neh\u00e9z volt a meg\u00e9lhet\u00e9s, sz\u00fcleimnek k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen. \u00c9desany\u00e1m n\u0151i szab\u00f3 mesterlevel\u00e9vel nem igen ment eleinte semmire, neh\u00e9z fizikai munk\u00e1t v\u00e1llalt egy \u00e9p\u00fcletszerel\u0151 v\u00e1llalatn\u00e1l, gondolom \u00e9p\u00edtkez\u00e9shez k\u00e9sz\u00edtettek ott betonelemeket. A dolog \u00e9rdekess\u00e9ge, hogy a munk\u00e1sok egy r\u00e9sze, tal\u00e1n nagyobb r\u00e9sze politikai fogoly volt. A rabok pedig seg\u00edtettek \u00e9desany\u00e1mnak, a neh\u00e9z munka egy r\u00e9sz\u00e9t \u00e1tvett\u00e9k t\u0151le mindenf\u00e9le magyar\u00e1zkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. Bizony\u00e1ra figyelt\u00e9k \u0151ket, nem igen besz\u00e9lgethettek. Egyszer, napok vagy hetek m\u00falt\u00e1n, az egyik rab egy levelet cs\u00fasztatott \u00e9desany\u00e1m kez\u00e9be, \u00e9s k\u00e9rte, hogy k\u00fcldje el a c\u00edmzettnek. \u00c9desany\u00e1m term\u00e9szetesnek vette, nem is sz\u00f3lt senkinek, megtette amire k\u00e9rt\u00e9k. Azt\u00e1n eltelt egy j\u00f3 id\u0151, a csal\u00e1dunk a M\u00e9nesi \u00fatr\u00f3l a Zsombolyai utca 3-ba k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, az akkori koll\u00e9giumban kaptak a sz\u00fcleim egy h\u00e1zmesteri lak\u00e1st. Az \u00e9p\u00fclet ma egy\u00e9bk\u00e9nt \u00dajbuda Polg\u00e1rmesteri Hivatala. A Forradalmat itt \u00e9lt\u00fck \u00e1t, halv\u00e1ny eml\u00e9keim vannak r\u00f3la, ahogy a pinc\u00e9be h\u00faz\u00f3dtunk, fent az \u00e9p\u00fcletben nem lehetett biztons\u00e1gos, hiszen vel\u00fcnk szemben volt a rend\u0151rs\u00e9g \u00e9p\u00fclete, azt folytonosan l\u0151tt\u00e9k. A bel\u00f6v\u00e9sek nyomai m\u00e9g \u00e9vekig eml\u00e9keztettek 1956 \u0151sz\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n
A Forradalom ut\u00e1ni id\u0151k hoztak n\u00e9mi k\u00f6nnyebbs\u00e9get, adtak n\u00e9mi biztons\u00e1got. Ebben a valamelyest old\u00f3d\u00f3 l\u00e9gk\u00f6rben t\u00f6rt\u00e9nt a fenti tal\u00e1lkoz\u00e1s. A t\u00f6rt\u00e9net jelent\u00e9ktelen, a t\u00f6rt\u00e9nelmi kor sz\u00e9gyenteljes, emberi oldala viszont p\u00e9ldamutat\u00f3: hogyan maradhatunk emberek az embertelens\u00e9gben.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\u00c9desany\u00e1m mes\u00e9lte, t\u00f6bbsz\u00f6r is az \u00e9vek sor\u00e1n, \u00fajra \u00e9s \u00fajra el\u0151j\u00f6tt valahogy, valamilyen \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben, s\u0171r\u0171bben, amikor m\u00e1r \u0151 maga is egyre ink\u00e1bb az eml\u00e9keiben \u00e9lt. A helysz\u00ednt magam is j\u00f3l ismertem, hiszen gyermekkorom \u00e9rdekes, sok \u00e9lm\u00e9nyt ny\u00fajt\u00f3 ter\u00fclete volt a Feneketlen t\u00f3, t\u0171zolt\u00f3s\u00e1g hat\u00e1rolta t\u00e9rs\u00e9g. Az id\u0151k sor\u00e1n b\u00e1natunkra sok minden megv\u00e1ltozott, az \u00fcres telek elt\u0171nt, be\u00e9p\u00fclt az … <\/p>\n