In: Literatura, Bp.,1981\/3-4.361-363p.<\/p>\n\n\n\n
Az irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00edr\u00e1s elm\u00e9let\u00e9nek legfontosabb probl\u00e9m\u00e1ja \u00e9ppen a t\u00f6rt\u00e9netis\u00e9g<\/em> helyes meghat\u00e1roz\u00e1sa kell hogy legyen. A t\u00f6rt\u00e9netis\u00e9g<\/em> irodalomt\u00f6rt\u00e9neti rendszeralkot\u00e1sban megmutatkoz\u00f3 el\u00e9gtelens\u00e9ge jellemezte a “szellemt\u00f6rt\u00e9neti”-nek nevezett \u00e1ramlatokat \u00e9pp\u00fagy, mint a “szellemt\u00f6rt\u00e9net” reakci\u00f3jak\u00e9nt l\u00e9trej\u00f6tt “formalista” \u00e9s “strukturalista” iskol\u00e1kat. A “szellemt\u00f6rt\u00e9net” tulajdonk\u00e9ppen eszt\u00e9tiz\u00e1lta a t\u00f6rt\u00e9nelmet, az ut\u00f3bbi ir\u00e1nyzatok pedig mag\u00e1t a m\u0171v\u00e9szetet fosztott\u00e1k meg a t\u00f6rt\u00e9nelemt\u0151l (a re\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9nelemt\u0151l). Nyilv\u00e1nval\u00f3an egyik sem \u00e9ri el a m\u0171v\u00e9szet t\u00e1rsadalmi felt\u00e9teleiben le\u00edrt t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, amely a m\u0171v\u00e9szet \u00e1ltal \u00edrt t\u00f6rt\u00e9netnek az alapja (lenne). A “szellemt\u00f6rt\u00e9net”-nek egy m\u00e1sik lehets\u00e9ges, k\u00e9zenfekv\u0151 reakci\u00f3ja, az Ent\u00e4sthetisierung der Geschichte, a t\u00f6rt\u00e9nelem megfoszt\u00e1sa az eszt\u00e9tik\u00e1t\u00f3l, az Enthistorisierung der Kunst, a m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9nelemt\u0151l val\u00f3 megfoszt\u00e1s\u00e1nak, amely az eml\u00edtett “formalista” \u00e9s “strukturalista” iskol\u00e1k egyoldal\u00fas\u00e1g\u00e1ra utal, csup\u00e1n ellenkez\u0151 v\u00e9glete lenne.Az irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00edr\u00e1snak ezt a dilemm\u00e1j\u00e1t nyilv\u00e1nval\u00f3an a kett\u0151nek elfogadhat\u00f3 szint\u00e9zise, a k\u00e9t “t\u00f6rt\u00e9net” dialektik\u00e1ja oldhatn\u00e1 meg, hiszen a re\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9nelemben megtett \u00fat egyr\u00e9szt megalapozn\u00e1 az irodalomt\u00f6rt\u00e9net kell\u0151 tudom\u00e1nyoss\u00e1g\u00e1t, m\u00e1sr\u00e9sz a kell\u0151 szerephez jutott “bels\u0151 t\u00f6rt\u00e9netis\u00e9g” megakad\u00e1lyozn\u00e1 az irodalomt\u00f6rt\u00e9net kiszolg\u00e1ltat\u00e1s\u00e1t m\u00e1s t\u00e1rsadalomtudom\u00e1nyoknak (ugyanakkor lehet\u0151s\u00e9get is adna m\u00e1s t\u00e1rsadalomtudom\u00e1nyoknak) meg\u0151rizhetn\u00e9 azonban saj\u00e1tos, specifikus jelleg\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n A t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia m\u00f3dszer irodalomt\u00f6rt\u00e9neti alkalmaz\u00e1sa (maga is t\u00f6rt\u00e9neti jelens\u00e9g) l\u00e9nyeg\u00e9ben nem k\u00e9pes erre a fent eml\u00edtett \u00e9s az irodalomt\u00f6rt\u00e9net sz\u00e1m\u00e1ra manaps\u00e1g alapfontoss\u00e1g\u00fav\u00e1 v\u00e1lt k\u00e9rd\u00e9sre megfelel\u0151 v\u00e1laszt adni. A t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia m\u00f3dszer irodalomt\u00f6rt\u00e9neti adapt\u00e1ci\u00f3ja egyr\u00e9szt az irodalom t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek, teh\u00e1t a tudom\u00e1nyt\u00f6rt\u00e9netnek a k\u00e9rd\u00e9se, m\u00e1sr\u00e9szt mint egyik lehet\u0151s\u00e9g mer\u00fcl fel napjaink polg\u00e1ri irodalomtudom\u00e1ny\u00e1ban, az irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00edr\u00e1s \u00e1ltal\u00e1nos v\u00e1ls\u00e1g\u00e1nak megold\u00e1s\u00e1ra. Tudom\u00e1nyt\u00f6rt\u00e9netileg , teh\u00e1t m\u00e1r kor\u00e1bban alkalmazott m\u00f3dszerk\u00e9nt – \u00fagy l\u00e1tjuk – a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai m\u00f3dszer irodalmi m\u0171vekre val\u00f3 alkalmaz\u00e1s\u00e1nak k\u00e9t, j\u00f3l elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u0151 t\u00edpusa alakult ki: egyr\u00e9szt \u00e9rtend\u0151 ezen a “re\u00e1lis” t\u00f6rt\u00e9nelem filoz\u00f3fiai probl\u00e9m\u00e1nak (mint ahogy els\u0151sorban Hegeln\u00e9l, de m\u00e9g ink\u00e1bb a Hegel ut\u00e1ni kor alogikus polg\u00e1ri historizmus\u00e1ban megfogalmazott) alkalmaz\u00e1sa az irodalomt\u00f6rt\u00e9netre k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 m\u00f3don \u00e9s k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le rendszerekben, m\u00e1sr\u00e9szt pedig – jogosan vagy sem – a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fi\u00e1j\u00e1nak nevezett mindenekel\u0151tt logikai<\/em> rendszer, mint ahogy pl. a fiatal Luk\u00e1csn\u00e1l, vagy \u00e9ppen Hermann Brodn\u00e1l megjelenik. A mai polg\u00e1ri lehet\u0151s\u00e9gfelvet\u00e9s a t\u00f6rt\u00e9netfoiloz\u00f3fia ez ut\u00f3bbi t\u00edpus\u00e1hoz tartozik, hangoztatja ugyan az \u00e9letreh\u00edv\u00f3 re\u00e1lis sz\u00e1nd\u00e9kot, hogy tulajdonk\u00e9ppen a m\u0171v\u00e9szetet ill. irodalmat a re\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9netben fogja fel, a logikai kiindul\u00e1s azonban szembe\u00e1ll\u00edtja a lehet\u0151s\u00e9ggel.<\/p>\n\n\n\n A final Luk\u00e1cs kiindul\u00e1sa hasonl\u00f3 \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt a maga racionalit\u00e1s\u00e1ban irracion\u00e1lis. Ez\u00e9rt is m\u00e1s az \u0151 t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai rendszere, mint pl. a t\u00f6bb forr\u00e1sb\u00f3l, de mindenekel\u0151tt Spenglert\u0151l sokmindent \u00e1tvev\u0151 Szerb Antal\u00e9, hiszem m\u00edg Spengler a t\u00f6rt\u00e9nelem (helyes, vagy helytelen, ez most mindegy) megismer\u00e9s\u00e9b\u0151l sz\u00e1rmaztat bizonyos kateg\u00f3ri\u00e1kat, amit Szerb Antal \u00fagy-ahogy \u00e1tvesz, \u00e9s alkalmaz a tulajdonk\u00e9ppeni “bels\u0151 irodalomt\u00f6rt\u00e9netre”, addig Luk\u00e1cs m\u00f3dszere l\u00e9nyeg\u00e9ben megfelel Brod\u00e9nak, aki a k\u00f6vetkez\u0151ket vallja a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fi\u00e1r\u00f3l: “Die Geschichtsphilosophie ist uns eine \u00b4Philosophie einer Empirie\u00b4(…) illetve “jede \u00b4Philosophie der Empirie\u00b4 die Aufgabe habe, den logischen Inhalt des betreffenden empirischen Bereiches aus seinem synthetischen \u00b4Begriff\u00b4 deduktiv abzuleiten.” Luk\u00e1csn\u00e1l mindez a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9ppen hangzik: “A m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fi\u00e1j\u00e1nak t\u00e1rgya az \u00e9rtelmes egyszeris\u00e9g kategori\u00e1j\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt egyes.” A m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9net filoz\u00f3fusa a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9neti, irodalomt\u00f6rt\u00e9neti folyamatot t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai t\u00edpusokban \u00e9s korszakokban ragadja meg, amelyekben a t\u00f6rt\u00e9nelmileg sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 egyest v\u00e9li felfedezni, amelyet val\u00f3s\u00e1gosnak tart, ugyanakkor ennek a sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 egyesnek k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le realiz\u00e1ci\u00f3i lehets\u00e9gesek, amelyek m\u00e1r tiszt\u00e1n eszt\u00e9tikai jelleg\u0171 egyedi szerkezetek, eszt\u00e9tikailag pontosan konkretiz\u00e1lhat\u00f3 egys\u00e9ges, b\u00e1r irracion\u00e1lis \u00e9rtelm\u00fck van. A t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai tipol\u00f3gia keret\u00e9n bel\u00fcl lej\u00e1tsz\u00f3d\u00f3 t\u00e9nyleges realiz\u00e1ci\u00f3 sorrendis\u00e9g\u00e9t, folyamat\u00e1t ez a rendszer nem tudja megragadni, \u00e9s nem is c\u00e9lja. A tipol\u00f3gia teh\u00e1t csak azokat a formai lehet\u0151s\u00e9geket adhatja meg, ahogy “valamely idegen oks\u00e1gok \u00e1ltal hajtott mozg\u00e1s eszt\u00e9tikailag objektiv\u00e1l\u00f3dhat. Az “idegen oks\u00e1gokat” – tulajdonk\u00e9ppen az irodalmon k\u00edv\u00fcli, re\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9neti t\u00e9nyez\u0151k akarn\u00e1nak lenni – egy k\u00f6vetkez\u0151 metafizikus l\u00e9p\u00e9sben ragadn\u00e1 meg.<\/p>\n\n\n\n Mindezek alapj\u00e1n k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g van a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fus \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz megismer\u00e9sform\u00e1ja k\u00f6z\u00f6tt. Am\u00edg pl a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fus a megismer\u00e9s t\u00e1rgy<\/em>\u00e1v\u00e1 teszi a st\u00edlusform\u00e1kat, korszakokat, addig ezek a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra a megismer\u00e9s eszk\u00f6zei <\/em>lehetnek. Ez\u00e9rt van r\u00e1utalva az irodalomt\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz pl. az eszt\u00e9tik\u00e1ra, ha \u00e9rt\u00e9kel, mivel az eszt\u00e9tikai anyaghoz val\u00f3 viszonya lek\u00fczdhetetlen. Ugyanakkor a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia sz\u00e1m\u00e1ra nincs megadva egy olyan jelleg\u0171 \u00f6sszefoglal\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge, m int ami a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sznek, hiszen Luk\u00e1cs szerint a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia v\u00e9gs\u0151 lehet\u0151s\u00e9ge az eszt\u00e9tikailag-kanonikusan logiz\u00e1lhat\u00f3 ut\u00e1n a “v\u00e9gs\u0151 egyszeri”-s\u00e9g, “az immanens eszt\u00e9tika transzcendent\u00e1lisa a metafizik\u00e1ba”, amivel tulajdonk\u00e9ppen meg is sz\u00fcnteti mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n Luk\u00e1cs \u00e9rzi mag\u00e1nak az irodalmi m\u0171 megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s\u00e9nek dilemm\u00e1it. \u00cdgy \u00edr err\u0151l a “Megjegyz\u00e9sek az irodalomt\u00f6rt\u00e9nethez” c. korai munk\u00e1j\u00e1ban: “Az irodalomt\u00f6rt\u00e9net az el\u00e9 a paradox feladat el\u00e9 van \u00e1ll\u00edtva, hogy a k\u00e9t szempontot (ui. a szociol\u00f3giait \u00e9s eszt\u00e9tikait) egyes\u00edtse: keresse az \u00e1lland\u00f3t a v\u00e1ltoz\u00f3ban \u00e9s a v\u00e1ltoz\u00f3t az \u00e1lland\u00f3ban; keresse az eszt\u00e9tikai absztrakci\u00f3ban megfogalmazott form\u00e1k fejl\u0151d\u00e9si lehet\u0151s\u00e9gei, \u00fatjait, tendenci\u00e1it, \u00e9s egyszersmind az egyes irodalmi m\u0171vek (\u00e9s hat\u00e1saik) ezerfel\u00e9 \u00e1gaz\u00f3 sz\u00f6vev\u00e9ny\u00e9ben az \u00e1lland\u00f3t, a visszat\u00e9r\u0151t, a t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171t.” A paradoxont Luk\u00e1cs t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai rendszere nem tudja megsz\u00fcntetni. Ugyanakkor \u00e9ppen a l\u00e9nyeg\u00e9ben logikai<\/em> \u00e9s nem val\u00f3s\u00e1gosan t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s \u00e1ltal Luk\u00e1cs akaratlanul is elker\u00fcli mindenf\u00e9le spekulat\u00edv t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia legnagyobb probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t, nevezetesen azt, hogy nem tud felvenni t\u00e1rgy\u00e1val a t\u00f6rt\u00e9nelemmel szemben egy nem t\u00f6rt\u00e9neti<\/em> n\u00e9z\u0151pontot, k\u00e9nytelen adott t\u00f6rt\u00e9nelmi jelen\u00e9b\u0151l szeml\u00e9l\u0151dni.<\/p>\n\n\n\n Ez a probl\u00e9ma nagyon j\u00f3l l\u00e1that\u00f3 t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt Szerb Antaln\u00e1l. Szerb Antal – Luk\u00e1cst\u00f3l teljesen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151en – egy “szellemt\u00f6rt\u00e9net” eszmerendszer t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai ir\u00e1nyzataival ker\u00fclt kapcsolatba, mindenekel\u0151tt Sprenglerrel. Azt most itt nem \u00e9rdekes, hogy mi mindent vett \u00e1t Szerb Antal Spenglert\u0151l \u00e9s a t\u00f6bbi kult\u00farfiloz\u00f3fust\u00f3l (Huizing\u00e1t\u00f3l, Ortega y Gassett\u0151l, Keyserlingt\u0151l stb.), \u00e9s milyen form\u00e1ban. Ett\u0151l sokkal fontosabb sz\u00e1munkra k\u00e9t dolog, az, hogy \u00e9szrevegy\u00fck a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fussal szemben, ha a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz \u00e9ppen ebben az ir\u00e1nyban t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dik, \u00e9s keres rendszerez\u00e9si lehet\u0151s\u00e9geket, m\u00e1sr\u00e9szt azt a nagyon fontos t\u00e9nyt, hogy adjon is \u00fagy-ahogy seg\u00edts\u00e9get egy spekulat\u00edv t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia az irodalomt\u00f6rt\u00e9net, teh\u00e1t sz\u00f3 szerint az elm\u00falt \u00e9s megfelel\u0151 t\u00e1vlatba ker\u00fclt irodalmi jelens\u00e9gek rendszerez\u00e9s\u00e9hez, a jelen meg\u00edt\u00e9l\u00e9s\u00e9ben elbizonytalanodik, \u00e9s mint ahogy Szed Antal, jobb h\u00edj\u00e1n a jelen irodalm\u00e1nak mind\u00f6ssze form\u00e1lis, kronologikus \u00f6sszegez\u00e9s\u00e9re k\u00e9pes.<\/p>\n\n\n\n Nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai m\u00f3dszer irodalomt\u00f6rt\u00e9neti alkalmaz\u00e1sa nem volt k\u00e9pes az irodalomt\u00f6rt\u00e9net-\u00edr\u00e1s probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t megoldani, sem a luk\u00e1csi k\u00eds\u00e9rlet, sem az irodalomt\u00f6rt\u00e9neti rendszeralkot\u00e1sra mindenekel\u0151tt hat\u00f3 “szellemt\u00f6rt\u00e9neti” gy\u00f6ker\u0171 t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia, nem seg\u00edtette hozz\u00e1 az irodalomt\u00f6rt\u00e9n\u00e9szeket egy megfelel\u0151 t\u00f6rt\u00e9netis\u00e9ghez.<\/p>\n\n\n\n Nem v\u00e9letlen kezdi azonban Hans Robert Jau\u00df , az \u00fan. recepci\u00f3eszt\u00e9tika, az irodalomt\u00f6rt\u00e9net “megment\u00e9s\u00e9re” ir\u00e1nyul\u00f3 korszer\u0171 k\u00eds\u00e9rlet egyik l\u00e9trehoz\u00f3ja, elm\u00e9leti rendszer\u00e9nek kifejt\u00e9s\u00e9t mindenekel\u0151tt a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fiai rendszerek t\u00f6rt\u00e9net\u00e9vel \u00e9s kritik\u00e1j\u00e1val. Ezeknek irodalomt\u00f6rt\u00e9neti adapt\u00e1ci\u00f3ja ugyanis azzal a sz\u00e1nd\u00e9kkal l\u00e9pett fel legal\u00e1bbis, hogy az irodalmat adekv\u00e1t m\u00f3don \u00f6sszek\u00f6ti a re\u00e1lis vagy k\u00fcls\u0151 t\u00f6rt\u00e9nelemmel. A kiindul\u00f3pont teh\u00e1t a recepci\u00f3eszt\u00e9tika sz\u00e1m\u00e1ra, t\u00fall\u00e9pve imm\u00e1r a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fi\u00e1n (\u00e9s a nemzeti eszm\u00e9n, mint ideig-\u00f3r\u00e1ig val\u00f3s\u00e1gos “t\u00f6rt\u00e9nelemk\u00e9pz\u0151” szemponton), t\u00e9nylegesen megragadni az irodalom val\u00f3s\u00e1gos t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n A rendszer \u00fajszer\u0171s\u00e9g\u00e9t \u00e9s pozit\u00edvum\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fi\u00e1val szemben Jau\u00df a k\u00f6vetkez\u0151kben foglalja \u00f6ssze: “Ha az irodalomt\u00f6rt\u00e9net m\u00f6g\u00e9 odavet\u00edtj\u00fck a m\u0171 \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g folyamatoss\u00e1g\u00e1t biztos\u00edt\u00f3 dial\u00f3gus\u00e1nak h\u00e1tter\u00e9t, akkor \u00e1lland\u00f3an l\u00e1tjuk eszt\u00e9tikai \u00e9s t\u00f6rt\u00e9nelmi aspektusok ellent\u00e9t\u00e9t is, s ezzel \u00fajj\u00e1sz\u00f6v\u0151dik a sz\u00e1l a kor\u00e1bbi irodalmi jelens\u00e9gek \u00e9s a jelen tapasztalata k\u00f6z\u00f6tt.” A modell teh\u00e1t egy korszer\u0171 “termel\u00e9si” modell, amely az irodalmi produkci\u00f3 \u00e9s recepci\u00f3 soksz\u00e1l\u00fa folyamat\u00e1t \u00e9s a re\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9nelmi viszony\u00e1t dialektikusan k\u00e9pes megragadni. A modellben mag\u00e1ban, \u00e9s most m\u00e1r Jau\u00df rendszer\u00e9n t\u00fall\u00e9pve, nem tagadjuk, azt a d\u00f6nt\u0151 fordulatot l\u00e1tjuk az irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00edr\u00e1son bel\u00fcl, mint amit a marxi filoz\u00f3fia jelentett a spekulat\u00edv t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fi\u00e1knak forradalmi gyakorlatban val\u00f3 meghalad\u00e1s\u00e1val. Ha ez az \u00e1ll\u00edt\u00e1s igaz, akkor a kibontakoz\u00f3 recepci\u00f3eszt\u00e9tika l\u00e9nyeg\u00e9ben a marxi “t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia”, a dialektikus materializmus irodalomt\u00f6rt\u00e9neti folyamatra adapt\u00e1l\u00e1sa. Ha ez igaz, akkor a recepci\u00f3eszt\u00e9tika a t\u00f6rt\u00e9netfiloz\u00f3fia meghalad\u00e1sa az irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00edr\u00e1sban.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" In: Literatura, Bp.,1981\/3-4.361-363p. Az irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00edr\u00e1s elm\u00e9let\u00e9nek legfontosabb probl\u00e9m\u00e1ja \u00e9ppen a t\u00f6rt\u00e9netis\u00e9g helyes meghat\u00e1roz\u00e1sa kell hogy legyen. A t\u00f6rt\u00e9netis\u00e9g irodalomt\u00f6rt\u00e9neti rendszeralkot\u00e1sban megmutatkoz\u00f3 el\u00e9gtelens\u00e9ge jellemezte a “szellemt\u00f6rt\u00e9neti”-nek nevezett \u00e1ramlatokat \u00e9pp\u00fagy, mint a “szellemt\u00f6rt\u00e9net” reakci\u00f3jak\u00e9nt l\u00e9trej\u00f6tt “formalista” \u00e9s “strukturalista” iskol\u00e1kat. A “szellemt\u00f6rt\u00e9net” tulajdonk\u00e9ppen eszt\u00e9tiz\u00e1lta a t\u00f6rt\u00e9nelmet, az ut\u00f3bbi ir\u00e1nyzatok pedig mag\u00e1t a m\u0171v\u00e9szetet fosztott\u00e1k meg a t\u00f6rt\u00e9nelemt\u0151l (a … <\/p>\n