-sz\u00f6vegt\u00f6red\u00e9k-<\/p>\n\n\n\n
Nem is olyan k\u00f6nny\u0171 sz\u00e1nd\u00e9kosan elk\u00f6vetni egy b\u0171ncselekm\u00e9nyt, mint mondani szokt\u00e1k \u00fagy hivatalosan: el\u0151re kitervelt m\u00f3don, aljas sz\u00e1nd\u00e9kb\u00f3l stb. Az pedig, hogy az embernek hirtelen elege lesz a f\u0151n\u00f6k\u00e9b\u0151l, val\u00f3di m\u00e1rt\u00edroms\u00e1g a munkahely\u00e9n lenni miut\u00e1n letelt az a p\u00e1r \u00e9v, a naiv r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s \u00e9s valamif\u00e9le megrend\u00edthetetlen v\u00e1rakoz\u00e1s jegy\u00e9ben, m\u00e9g nem ok, egy\u00e1ltal\u00e1n nem, hogy elvesz\u00edtse a fej\u00e9t, megpr\u00f3b\u00e1ljon mindent, de els\u0151sorban \u00f6nmag\u00e1t puszt\u00edtani. B\u00e1r kit is \u00e9rdekel ez az okoskod\u00e1s, hogy van-e oka valaminek \u00e9s az egy\u00e1ltal\u00e1n mi lenne. A rossz k\u00f6z\u00e9rzet nem t\u00f6r\u0151dik m\u00e1ssal, mint azon egyszer\u0171 \u00f3hajjal, hogy sz\u0171nj\u00e9k meg. \u00c9s ha elt\u0171nt a rossz, akkor m\u00e1r csakis minden j\u00f3 lehet, de h\u00e1t ilyen naiv nem lehet az ember. s ha m\u00e9gis \u00edgy van, vagy \u00edgy lenne, lehetne? Mennyire sz\u0171k a hat\u00e1r a van <\/em>\u00e9s a lehetne <\/em>k\u00f6z\u00f6tt! Ami lehetne, az van is, vagy tal\u00e1n volt m\u00e1r, legal\u00e1bbis gondolatban. Az sem igaz\u00e1n fontos, hogy milyen form\u00e1ban volt; a gondolat \u00e9ppolyan s\u00faly\u00fa mint a tett, hiszen gondolatok gy\u00f6trik az embert valamif\u00e9le tettek miatt, vagy \u00e9ppen az\u00e9rt, mert nem tett valamit, amit k\u00e9s\u0151bb \u00fagy gondolt, hogy megtehette volna vagy meg kellett volna tennie. A gy\u00f6tr\u0151d\u00e9s azonban mindig a gondolat, sosem a tett, mindig a reflexi\u00f3, sosem a cselekv\u00e9s. M\u00e9gis cselekv\u00e9ssel akar a gondolatt\u00f3l megszabadulni, heroikus v\u00e1llalkoz\u00e1s, sziszifuszi, \u00e9rtelmetlen. De mi\u00e9rt \u00e9rtelmetlen, hiszen legal\u00e1bb elfoglalja mag\u00e1t. Csiki-csuki-j\u00e1t\u00e9k, am\u00edg gondolkozik, nem tesz, ha pedig tesz, tenne, tehetne valamit, abban nem l\u00e1t semmi \u00e9rtelmet. M\u00e1s dimenzi\u00f3ban azt is mondhatn\u00e1, hogy abban nem hisz. Miben is am\u00fagy (nem m\u00e1s dimenzi\u00f3ban), hinne, ha…, hihetne? Semmiben, de a semmi is valami, mivel elgondolhat\u00f3, \u00e9ppen ha veszi azt, ami van \u00e9s hirtelen elt\u00e1vol\u00edtja. M\u00e9gis marad valami \u00e9rz\u00e9s, csakis az \u00e9rz\u00e9s marad, az biztos, megragadhat\u00f3, felid\u00e9zhet\u0151, azonos\u00edthat\u00f3. Az \u00e9rz\u00e9s, amit ki akar t\u00f6r\u00f6lni a tudat\u00e1b\u00f3l, de nem tud – mert nem lehet? Vagy lehetne, ha tudn\u00e1, hogyan? Nem lehet egyszer\u0171en az\u00e9rt, mert igaz\u00e1b\u00f3l nem akarja, akarhatja. A semmi nem emberi m\u00e9rt\u00e9k, nagyobb szab\u00e1s\u00fa, vagy \u00e9ppen kisebb, vagy mindegy. de nem emberi, az biztos. A rossz k\u00f6z\u00e9rzet pedig az itt \u00e9s most, <\/em>az \u0151 emberi m\u00e9rt\u00e9ke, amivel kezdhet valamit, az egyetlen, amivel kezdhet valamit, mivel teljesen az \u00f6v\u00e9.<\/p>\n\n\n\n Az \u00f3ra ketyeg\u00e9se a fej\u00e9ben, mintha a sz\u00edvritmusa volna, a k\u00fcls\u0151 esem\u00e9ny, ahogy bels\u0151v\u00e9 v\u00e1lik, a g\u00e9p ahogy maga az ember lesz. A cs\u00f3r\u00f3 l\u00e9t,<\/sub> l\u00e9tez\u00e9s, l\u00e9tez\u00e9se, memento csori, a tudat\u00e1ban kavarg\u00f3 idegens\u00e9g, kuszas\u00e1g, \u00f6sszegabalyodott v\u00f6r\u00f6s fon\u00e1l – de hol van Ariadn\u00e9 fonala? A m\u00faltban, a mes\u00e9ben, a m\u00edtoszban. A saj\u00e1t m\u00faltj\u00e1ban! Ott van-e, volt-e egy\u00e1ltal\u00e1n?<\/p>\n\n\n\n M\u00e1r csak neh\u00e9zs\u00e9get \u00e9rez, egyre nagyobb s\u00falyt, amely lefele nyomja, a tudat zsibbad\u00e1sa \u00e9s zuhan\u00e1s, zuhan\u00e1s lefel\u00e9. Mintha a leveg\u0151 s\u0171r\u0171s\u00e9ge v\u00e1ltozna, a hideg-\u00e1ttetsz\u0151b\u0151l, a kesely\u0171 \u00e9lesen \u00e1tl\u00e1t\u00f3 perspekt\u00edv\u00e1j\u00e1b\u00f3l valamik\u00e9ppen egyre k\u00f6zelebb ker\u00fclne a dolgokhoz, mintha egyre ink\u00e1bb a k\u00e9pek venn\u00e9k \u00e1t a szerepet, sok k\u00e9p egym\u00e1s ut\u00e1n, semmi m\u00e1s csak k\u00e9pek, minden r\u00e1nehezed\u0151 sz\u00e1nd\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl, szabadon, an\u00e9lk\u00fcl, hogy mindannak valamif\u00e9le \u00e9rtelm\u00e9t kellene keresni. Elaludt, \u00e9s mivel m\u00e1r nem kellett munk\u00e1ba mennie, \u00e9s \u00edgy az \u00f3ra sem cs\u00f6rg\u00f6tt, sok\u00e1ig aludt, m\u00e1snap pedig j\u00f3 id\u0151be telt, am\u00edg kikecmergett az \u00e1gyb\u00f3l. Nyugodt volt, majdhogynem kellemesnek \u00e9rezte a reggelt, az ut\u00f3bbi id\u0151k hajszolts\u00e1ga most \u00e9ppen nem nyomta a ked\u00e9ly\u00e9t. \u00dajszer\u0171 \u00e9lm\u00e9ny volt mindez, tal\u00e1n a gyermekkor\u00e1b\u00f3l ismerte n\u00e9ha, sz\u00fcnetben, amikor nem volt iskola, a nap nem el\u0151re meghat\u00e1rozott rendben telt, hanem \u00e9ppen \u00fagy, ahogy j\u00f6tt. Nem kellett semmit mag\u00e1nak igazgatnia, csak nyugodtan kiv\u00e1rni. Figyelni, \u00f6nmag\u00e1t megfigyelni, az egy\u00e9bk\u00e9nt \u00e9rdektelennek t\u0171n\u0151 dolgokra is r\u00e1csod\u00e1lkozni, a napot abban az egy\u00fcgy\u0171s\u00e9gben t\u00f6lteni, amikor az ember egyr\u00e9szt nem v\u00e1r semmit, m\u00e1sr\u00e9szt mindennek \u00fagy tud \u00f6r\u00fclni, mintha val\u00f3ban valami nagy dolog t\u00f6rt\u00e9nt volna vele. De h\u00e1t mi is a nagy dolog? Az embernek sokszor az az \u00e9rz\u00e9se, most olyasvalami t\u00f6rt\u00e9nik vele, ami nagy fontoss\u00e1g\u00fa az \u00e9let\u00e9ben, k\u00e9s\u0151bb azt\u00e1n \u00fajra rendez\u0151dnek ezek a dolgok, az eml\u00e9kezet sokszor m\u00e1s sorrendbe \u00e1ll\u00edtja, m\u00e1s el\u0151jelekkel r\u00f6gz\u00edti mint a k\u00f6zvetlen \u00e1t\u00e9l\u00e9s. Tal\u00e1n j\u00f3 volna mindezt, ami megt\u00f6rt\u00e9nt vel\u00fcnk \u00e9s imm\u00e1r m\u00faltt\u00e1 v\u00e1lt a sz\u00e1munkra egyszer \u00e9s mindenkorra, kit\u00f6r\u00f6lni a tudatunkb\u00f3l, egy\u00e1ltal\u00e1n az okokat, \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9seket kutat\u00f3 tudatunkat kellene megsz\u00fcntetn\u00fcnk, ha egy\u00e1ltal\u00e1n lehets\u00e9ges. akkor tal\u00e1n nem lenne ez a sok r\u00e1g\u00f3d\u00e1s, de mi lenne helyette?<\/p>\n\n\n\n Nem tudta egyszer\u0171en elk\u00e9pzelni, csak olykor, ha \u00e1lmait siker\u00fclt visszaid\u00e9znie, volt sejtelme arr\u00f3l, hogy r\u00e1g\u00f3d\u00e1s, t\u00e9pel\u0151d\u00e9s, \u00f6nmarcangol\u00e1s helyett valami k\u00f6nny\u0171 lebeg\u00e9sben van r\u00e9sze, ami annyira \u00f6nmag\u00e1\u00e9rt val\u00f3, hogy nem is lehet kifejezni. Elaludt. K\u00e9pek j\u00f6ttek kusza \u00f6sszevisszas\u00e1gban; valamire eml\u00e9kezett, amikor fel\u00e9bredt, de bizony\u00e1ra nem mindenre. B\u00e1r a felid\u00e9zettekkel sem tudott egyel\u0151re sok mindent kezdeni, mert nem l\u00e1tott \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9st. Az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s teszi az ember \u00e9let\u00e9t elviselhet\u0151v\u00e9, an\u00e9lk\u00fcl, \u00f6sszevisszas\u00e1gban, neh\u00e9z \u00e9lni, vagy legal\u00e1bbis szokatlan, idegen, ami f\u00e9lelmet is kelthet. Most \u00e9ppen nem \u00e9rez semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6set, de valami r\u00e9mlik neki, hogy sokat forgol\u00f3dhatott, s\u0151t egyszer fel is kelt \u00e9jjel, mert heves sz\u00edvdobog\u00e1st kapott \u00e9s kiverte a ver\u00edt\u00e9k. Nem az volt k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy fel kellett kelnie, ez m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r is megesett vele, hanem a nyugtalans\u00e1g, ami vele j\u00e1rt, az volt szokatlan, amire felfigyelt. Mindenesetre felkelt id\u0151ben \u00e9s lassan k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt mint m\u00e1r megszokottan, noha ez\u00fattal nem munk\u00e1ba, hiszen a munk\u00e1j\u00e1t hetekkel kor\u00e1bban elvesz\u00edtette. A gondolatok, ahogy bel\u00e1thatatlan gyorsas\u00e1ggal \u00e1tcik\u00e1znak az emberen mint egy vill\u00e1mcsap\u00e1s, a tudatnak t\u00fal gyors mindez, nyomot ink\u00e1bb az idegp\u00e1ly\u00e1kban, de f\u0151leg a l\u00e9lek mocsaraiban hagy. M\u00e9g mindig az elvesztett munkahely ut\u00f3rezg\u00e9sei voltak, m\u00e1r nem olyan hevesen mint azokban a napokban, amikor az esem\u00e9ny bek\u00f6vetkezett. Annyi bizonyos, hogy v\u00e1ratlanul \u00e9rte, b\u00e1r voltak jelei mint mindennek, ha visszatekint\u00fcnk \u00e9let\u00fcnkre, de egy fatalista konok \u00e9lsz\u00e1nts\u00e1g\u00e1val nem figyelt r\u00e1. Nem nyugtalan\u00edtotta a dolog, szinte az utols\u00f3 percig sem, tal\u00e1n, mert annyira \u00e1titatta f\u0151k\u00e9nt a stressz, ami a tev\u00e9kenys\u00e9ggel j\u00e1rt.<\/p>\n\n\n\n Napk\u00f6zben nem volt egy pillanatig sem az az \u00e9rz\u00e9se, hogy valamilyen esem\u00e9ny maradand\u00f3 nyomot hagyna benne. Rutinszer\u0171en tette a dolg\u00e1t, a g\u00e9piess\u00e9g, megszokotts\u00e1g pedig m\u00e1r fel sem t\u0171nt. Igaz\u00e1n megszokta, ebben a megszok\u00e1sban szokt\u00e1k m\u00e1sok az \u00e9retts\u00e9get vagy meg\u00e1llapodotts\u00e1got l\u00e1tni, ami egyszer\u0171en a t\u00e1rsadalmi \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9s alapja mostans\u00e1g, de r\u00e9gen sem lehetett az\u00e9rt eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9pp. \u0150 is \u00edgy v\u00e9lte hossz\u00fa ideig, amikor \u00e9ppen a karrier volt fontos neki, a j\u00f3 kereset, hogy annyi mindent megengedhet mag\u00e1nak, teh\u00e1t a k\u00e9nyelem, de tal\u00e1n m\u00e9g fontosabbnak t\u0171nt, hogy m\u00e1sok f\u00f6l\u00e9 kerekedj\u00e9k, a min\u00e9l nagyobb hatalom m\u00e1sok felett, ami egy\u00e1ltal\u00e1n egyfajta szabads\u00e1got is jelentett. Igen, megszabadult sok mindent\u0151l. \u0150szinte pillanataiban azonban r\u00e1-r\u00e1\u00e9bredt, hogy a kiharcolt szabads\u00e1got t\u00f6bbsz\u00f6r mint k\u00edv\u00e1natosnak gondolhatta volna egyszer\u0171en \u00e9rtelmetlen, s\u0151t sz\u00e1m\u00e1ra k\u00e1ros dolgok\u00e9rt fel\u00e1ldozta. Igen, fekete m\u00e1gia a modem ember intellektu\u00e1lis verg\u0151d\u00e9se, hiszen az \u00e1ldozatot az aranyborj\u00fanak mutatja be, \u00e9s amikor nem \u00e1ltatja mag\u00e1t, \u00e9szreveszi, hogy a f\u00fcstje nem felfele, hanem lefele sz\u00e1ll. Elk\u00e1b\u00edtja az egy\u00e9nt valamif\u00e9le vak \u00f6nmegel\u00e9ged\u00e9ssel, a b\u00f6rt\u00f6najt\u00f3 azonban z\u00e1rva marad. Most \u00e9ppen \u00e9let\u00e9nek megv\u00e1ltozott k\u00fcls\u0151s\u00e9gei k\u00e9nyszer\u00edtik, hogy a sz\u0171k, de f\u0151k\u00e9nt megszokott \u00e9s egyszer\u0171en elfogadott kereteket sz\u00e9tfesz\u00edtse. Nem az\u00e9rt, mert m\u00e1r negyven fel\u00e9 m\u00e9g mindig ott Iobogna benne az ifj\u00fas\u00e1g l\u00e1zad\u00f3 t\u00fcze, nem, nem az \u00e9lteti, de valahogy nem akar t\u00f6bb\u00e9 idegen \u00e9letmint\u00e1kat k\u00f6vetni, elv\u00e1r\u00e1sokat teljes\u00edteni, m\u00e1soknak impon\u00e1lni, hanem a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t \u00e9lni, a saj\u00e1t gy\u00f6kereit meglelni. Persze azzal m\u00e1r tiszt\u00e1ban volt, hogy a k\u00e9pletek mindig egyszer\u0171bbek mint a val\u00f3s\u00e1g. K\u00f6nnyebb elm\u00e9leteket gy\u00e1rtani, mint gyakorlatban igazolni azok \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9g\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n J\u00f3, h\u00e1t akkor \u00e9lje a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t, de hogyan tov\u00e1bb? Ha m\u00e1r megfogant a szerepe mint gondolat, mi Iesz bel\u0151le? Nem tudja, tudhatja, neki csak a h\u00e9tk\u00f6znapokat kell \u00e9lnie, ahogyan megadatott. Akinek tudnia kell mindenk\u00e9ppen, hogy hogyan tov\u00e1bb, az, aki \u00f6t kital\u00e1lta. Akkor forduljon szembe a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9ssel, \u00e9s k\u00e9rdezze meg az elbesz\u00e9l\u0151t, neki tudnia kell, k\u00fcl\u00f6nben nagy a baj, mondhatn\u00e1, hogy akkor bizony k\u00e1osz van, vagy lesz, mivel m\u00e9g minden, minden megnyugtat\u00f3 ir\u00e1nyt vehet ill. vehetne. Ahogy feln\u00e9zett a feh\u00e9r pap\u00edrr\u00f3l, mert \u00e9ppen megtehette, hiszen az \u0151 t\u00f6rt\u00e9nete, azaz I\u00e9te, ami v\u00e9g\u00fcl ugyanaz, f\u00e9lbemaradt, f\u00e9lretett valami, most \u00e9ppen szabads\u00e1got vehet, nincs mit csin\u00e1lnia. N\u00e9zel\u0151dhet, \u00e9rdekl\u0151dhet a kil\u00e1t\u00e1sai fel\u0151l, csakhogy az elbesz\u00e9l\u0151 \u00e9ppen nincs a hely\u00e9n, k\u00fcl\u00f6nben neki sem Ienne \u00fagy, ahogy. Igy a t\u00f6rt\u00e9net elej\u00e9n m\u00e9g nem is tudja, tudhatja, hogy mik a szok\u00e1sai az elbesz\u00e9l\u0151nek, hov\u00e1 t\u0171nhetett, k\u00fcl\u00f6nben ut\u00e1na menne \u00e9s megtudn\u00e1, tal\u00e1n, hogy mi is Iesz vele. De h\u00e1t legal\u00e1bb sz\u00e9tn\u00e9z maga k\u00f6r\u00fcl, minden\u00fctt fel\u00fct\u00f6tt k\u00f6nyvek \u00e9s rengeteg c\u00e9dula, \u00f6ssze-vissza. Tal\u00e1n ez az \u0151 igazi szabads\u00e1ga, hogyha m\u00e9g az elbesz\u00e9l\u0151 sem tud vele mit kezdeni, akkor h\u00e1t ki m\u00e1s? Nincs el\u0151re meghat\u00e1rozva semmi a sz\u00e1m\u00e1ra, nem lebeg valamif\u00e9le sors vagy miegym\u00e1s f\u00f6l\u00f6tte, nincs eleve elrendelve. Megnyugtat\u00f3. Tal\u00e1n az lenne, lehetne, ha tudhatna valamit kezdeni ezzel az \u00fagynevezett szabads\u00e1ggal. De h\u00e1t nem tud, hiszen \u0151t csak kital\u00e1lt\u00e1k, nem \u0151 tal\u00e1lta ki \u00f6nmag\u00e1t. Es mi Ienne, ha egyszer\u0171en \u00fagy tenne, hogy folytatn\u00e1 a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, am\u00edg a szerz\u0151 t\u00e1vol van? Ha nem is tudja \u00edrni, tov\u00e1bb gondolni tudhatja, h\u00e1t akkor ki is pr\u00f3b\u00e1lja. De h\u00e1t hogyan helyezhetn\u00e9 mag\u00e1t egy puszta gondolat egy ak\u00e1rmilyen t\u00f6rt\u00e9netbe. Neki nincs, nem is lehet t\u00f6rt\u00e9nete, mivel csak annyi a szerepe, hogy itt van, most van itt, azt\u00e1n ak\u00e1r meg is sz\u0171nhet. Az csak egy \u00e1th\u00faz\u00e1s a pap\u00edron. A t\u00f6rt\u00e9net a szerz\u0151\u00e9, a t\u00f6rt\u00e9net az, amit nem lehet egyszer\u0171en \u00e1th\u00fazni, kit\u00f6r\u00f6lni. T\u00f6rt\u00e9net mindig van \u00e9s Iesz, szerz\u0151 pedig csak addig, am\u00edg a t\u00f6rt\u00e9net mell\u00e9 szeg\u0151dik. Tal\u00e1n keresnie kellene egy t\u00f6rt\u00e9netet mag\u00e1nak, a szerz\u0151 pedig lehet, hogy m\u00e9g \u00f6r\u00fclne is neki. Nyilv\u00e1nval\u00f3an az\u00e9rt hagyta mag\u00e1ra, mert elakadt, nem l\u00e1t el\u0151re, nem tudja folytatni. Tess\u00e9k, itt a Iehet\u0151s\u00e9g, a szerepl\u0151, aki szerz\u0151 lesz, mondhatn\u00e1, hogy mindenes, felpr\u00f3b\u00e1lja a t\u00f6rt\u00e9netet, amit azt\u00e1n el is j\u00e1tszhat. Ez azt\u00e1n a felemelked\u00e9s, tal\u00e1n nyugodtan gondolhat karrierre, igen val\u00f3di \u00f6nmegval\u00f3s\u00edt\u00e1s, hogy f\u00f6l\u00e9 kerekedhet annak, ami eddig volt, egy puszta gondolat a feh\u00e9r pap\u00edron, \u00e9s szembe fordulhat \u00f6nmag\u00e1val. Szerz\u0151 lehet, lehetne ezzel az egyszer\u0171 mozdulattal, pontosabban seg\u00e9dszerz\u0151, mint ahogy van seg\u00e9dtr\u00e9ner is, aki n\u00e9lk\u00fcl bizony neh\u00e9z dolga volna a tr\u00e9nernek. Nem is v\u00e1llaln\u00e1, csakis \u00edgy, kell is az a kis seg\u00edts\u00e9g. Akkor legyen m\u00e1r v\u00e9gre seg\u00e9dszerz\u0151 is! Szeg\u00e9ny szerz\u0151 legal\u00e1bb nem lesz olyan mag\u00e1nyos. Lenne itt egy j\u00f3 kis \u00fajs\u00e1gcikk, valami krimiszer\u0171 t\u00f6rt\u00e9net kerekedhetne ki bel\u0151le, ha j\u00f3l fogna hozz\u00e1. A rend\u0151rs\u00e9g nem z\u00e1rja ki, hogy meg\u00f6lt\u00e9k az illet\u0151 f\u00e9rfit, aki<\/p>\n\n\n\n t\u00f6rt\u00e9netesen egy c\u00e9g vezet\u0151je volt, b\u00e1r igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g mindig az, am\u00edg nincs m\u00e1s, b\u00e1r nem tudja hasonl\u00f3an ell\u00e1tni a dolg\u00e1t, mint eddig, b\u00e1r ez nem is fontos, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg fel sem t\u0171nik, nos, gyan\u00fa van, nem tudhatni semmi bizonyosat, a bizonyos pedig el fog j\u00f6nni, az biztos, megvan teh\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9net. R\u00e1d\u00f6bbent, hogy m\u00e9g akkor is, amikor nem is sejt vajami c\u00e9lzatoss\u00e1got, akkor is az \u00f6 t\u00f6rt\u00e9neteikr\u0151l van sz\u00f3. Ugyanaz a m\u00e9reg hat a dolgokban, n\u00e9h\u00e1ny vari\u00e1ci\u00f3ban. Persze mindez nem nyilv\u00e1nval\u00f3, r\u00e1 kell j\u00f6nni, azt\u00e1n m\u00e1r csakis \u00edgy j\u00e1r az ember agya, hogy mindenhol ,,r\u00e1-kelI-j\u00f6nni-mert-biztosan-van-valami-turpiss\u00e1g-a-dologban”-j\u00e1t\u00e9kotj\u00e1tsza. B\u00e1rcsak j\u00e1t\u00e9k volna! Akkor nevetn\u00e9nk a v\u00e9g\u00e9n, de \u00edgy? Beled\u00f6gl\u00fcnk, igen, de ez csak egy \u00e9rz\u00e9s, szpl\u00edn <\/em>modem affekt\u00e1ci\u00f3val, hogy mi\u00e9rt, mikor, mi okb\u00f3l: nem tudjuk, nem tudhatjuk. A puzzle-k oly j\u00f3l illenek egym\u00e1shoz, hogy m\u00e1r az mag\u00e1ban egy vil\u00e1g, \u00faj is meg valahogy eg\u00e9sz is, teh\u00e1t magyar\u00e1zat a ,,minden-eg\u00e9sz-elt\u00f6r\u00f6tt” nyavalyg\u00e1s\u00e1val szemben. Ki akar val\u00f3s\u00e1gcserepek, \u00e1lomdarabok, szeretetfoszl\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tt I\u00e9tezni, \u00e9s m\u00e9g mindig f\u00e9lni, f\u00e9lni, a v\u00e9gtelens\u00e9gig f\u00e9lni, hogy Iesz m\u00e9g t\u00f6bb cser\u00e9p, darab, foszl\u00e1ny, akkor elj\u00f6n a vil\u00e1g v\u00e9ge, jaj! Azt\u00e1n a tegnapi felolvas\u00e1s most kezd csak letisztulni a fej\u00e9ben. Mint a felkavart porfelh\u0151, amikor tiszt\u00e1n, \u00fagymond \u00e1poltan felk\u00e9sz\u00fclve az \u00e9lm\u00e9nyre, hogy valami ,,r\u00e9gen-volt-hol-nem-volt-sz\u00e9p-igazs\u00e1gban” lesz r\u00e9sz\u00fcnk, gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dnek a lovaskocsi okozta porfelh\u0151ben a (m\u00e9g-m\u00e1r) nem aszfaltozott \u00faton, ha k\u00f6h\u00f6g\u00fcnk vagy a szem\u00fcnk d\u00f6rzs\u00f6lj\u00fck, az is az \u00e9lm\u00e9ny r\u00e9sze, gondoljuk, de ha v\u00e1runk egy keveset \u00e9s nem a kocsi ut\u00e1n szaladunk, tisztul valamelyest a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r. Csakhogy m\u00e9g mindig nem igaz\u00e1n tudunk valami I\u00e9nyegeset. L\u00e9nyeges-e, hogy tudjuk, a puzzle-j\u00e1t\u00e9kos felk\u00e9sz\u00fclt, megnyer\u0151, leny\u0171g\u00f6z\u0151, az ember csetl\u0151-botl\u00f3 szerencs\u00e9tlennek \u00e9rzi mag\u00e1t el\u0151tte. mert megbabon\u00e1zta a l\u00e1tv\u00e1ny, a professzionalit\u00e1s, hogy milyen j\u00f3l illenek a darabok egym\u00e1shoz. Miut\u00e1n kezd a porfelh\u0151 le\u00fclepedni, esz\u00e9be jut, hogy j\u00f3-j\u00f3, de k\u00f6nny\u0171 hazai p\u00e1ly\u00e1n j\u00e1tszani, hiszen amit egym\u00e1sba rak, azok az \u0151 darabjai, az \u0151 t\u00f6rt\u00e9netei, az \u0151 sz\u00e1mai, az \u0151 \u00e9lete, de mit ad neki, aki hallgatja, akit leny\u0171g\u00f6z, de nem \u00e9rti, hogy mi\u00e9rt, \u00e9s csakis a fejf\u00e1j\u00e1s\u00e1t \u00e9rzi ut\u00e1na, hogy az kellemetlen.<\/p>\n\n\n\n \u00c9n l\u00e1ttam \u00e9s felismertern azonban, hogy magam (\u00e9pp\u00fagy mint m\u00e1sok is) senki sem vagyok, semmit sem tudok, nincs semmim, hanem mindez csup\u00e1n l\u00e1tszat.<\/em><\/p>\n\n\n\n A besz\u00e9db\u0151l is ki\u00e9rezte a hamiss\u00e1got, mint a k\u00e9pzett zen\u00e9sz, ha valaki ak\u00e1r csak egy Ieheletnyit is mell\u00e9 \u00fct a k\u00edv\u00e1nt hangnak. Az emberi megsz\u00f3lal\u00e1s hasonl\u00f3k\u00e9ppen hat: ha a kifejez\u00e9s m\u00f6g\u00f6tt nem \u00e1ll a szem\u00e9ly, nincs \u00fagymond tart\u00e1sa, ha a nyilatkoz\u00f3 megpr\u00f3b\u00e1l ellop\u00f3zni a mondanival\u00f3ja m\u00f6g\u00fcl mint a tolvaj. Borzaszt\u00f3an szenvedett az ilyen alkalmakt\u00f3l. Sz\u00e9gyen\u00e9rzet t\u00f6lt\u00f6tte el ink\u00e1bb, hogy r\u00e9sze egy ilyen b\u0171nre eml\u00e9keztet\u0151 helyzetnek, \u00e9s csak hallgat, an\u00e9lk\u00fcl hogy elki\u00e1ltan\u00e1 mag\u00e1t: ,,FOGD BE A POF\u00c1D!” Hiszen senki sem \u00e9rten\u00e9 ezt a durvas\u00e1got, hiszen ami ennyire b\u00e1ntotta, az l\u00e1thatatlan volt. I’m OK, you’re OK. Ki lehet tenni az egyenl\u0151s\u00e9gjelet.<\/p>\n\n\n\n Minden alkalommal megejtette a ny\u00edrf\u00e1b\u00f3l \u00e1rad\u00f3 b\u00e1j; m\u00e9g egy\u00e9bk\u00e9nt lucskos, nedves \u0151szi id\u0151ben is (vagy tal\u00e1n \u00e9pp akkor) m\u00e9g nagyobb hat\u00e1ssal volt r\u00e1. A Iomb m\u00e1r s\u00e1rga, a levelek m\u00e9gis aranyos f\u00e9nyben nyugalmat sug\u00e1roznak. A t\u00f6rzs feh\u00e9res finom k\u00e9rge szel\u00edds\u00e9g\u00e9vel elvar\u00e1zsol.<\/p>\n\n\n\n Elhat\u00e1rozta, hogy le\u00edr mindent, ami foglalkoztatja; mindegy, hogy l\u00e9nyeges, vagy sem, \u00fagysem itt d\u0151l el az. Azt az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s teszi azz\u00e1, ami l\u00e9nyeg\u00e9ben: a szeml\u00e9let egys\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n Azt is gondolta, hogy minden, ami \u00fczlet lesz, az\u00e9rt probl\u00e9m\u00e1s, mert nincs szem\u00e9rme. Tart\u00f3zkod\u00e1sa. Tolakod\u00f3, hangos szav\u00fa, \u00f6ntelt, bek\u00e9pzelt, mint minden, tal\u00e1n a legt\u00f6bb minden, ami nem volt k\u00edv\u00e1natos a sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n \u00d2 <\/em>beata betula.<\/p>\n\n\n\n Az \u0151 b\u0171ne (sed libera nos a malo) – <\/em>tegy\u00fck \u00e1t els\u0151 szem\u00e9lybe: az \u00e9n b\u0171n\u00f6m, az \u00e9n munk\u00e1m, mi a fene? Mea culpa, <\/em>mea munka. Mi a fene is lesz vele? Minden ugyan\u00fagy megy mint eddig, \u00e9s m\u00e9gsem megy. Toynbeera gondolt, hogy kult\u00far\u00e1k, melyek a t\u00f6rt\u00e9nelemben valamely pillanatban a helyes v\u00e1laszra tal\u00e1ltak a fenyeget\u00e9sek k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s ki is tartottak mellette, hiszen ismer\u0151s ez: ne v\u00e1ltoztass soha egy gy\u0151ztes csapaton! – nos, ezek a k\u00f6vetkez\u0151 v\u00e1ls\u00e1gon (\u00e9s ez a felkavar\u00f3) nem kerekedhettek fel\u00fcl a m\u00e1r j\u00f3l bev\u00e1lt m\u00f3dszerrel; egyszer\u0171en t\u00f6nkrementek. Teh\u00e1t v\u00e1ltoztass a gy\u0151ztes csapaton, vagy mi?<\/p>\n\n\n\n De h\u00e1t mi Iesz \u0151vele most (a fene sem gondol a f\u0151niciaikra, Karthag\u00f3ra vagy mi mindenre, Nagy S\u00e1ndor birodalm\u00e1ra), az \u00f5 szaros kis \u00e9let\u00e9vel mi lesz? A retteg\u0151 kis patk\u00e1ny-egzisztenci\u00e1j\u00e1val? Minden annyira kil\u00e1t\u00e1stalannak t\u0171nt egyszerre, hogy eg\u00e9szen megnyugodott. Meg is d\u00f6bbent ezen.<\/p>\n\n\n\n Tegnap a k\u00f3rh\u00e1zban, egy ember, ahogy pr\u00f3b\u00e1lta az egyik l\u00e1b\u00e1t maga ut\u00e1n h\u00fazni, engedelmess\u00e9gre b\u00edrni. Mintha ez a testr\u00e9sze valami \u00f6nmag\u00e1n k\u00edv\u00fcli lenne. Azt\u00e1n valamivel k\u00e9s\u0151bb valami eg\u00e9szen hasonl\u00f3t l\u00e1tott az utc\u00e1n, egy id\u0151sebb f\u00e9rfit a kuty\u00e1j\u00e1val. A f\u00e9rfi er\u0151sen s\u00e1nt\u00edtott, lass\u00fa, megfontolt k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyess\u00e9ggel h\u00fazta egyik l\u00e1b\u00e1t, tal\u00e1n f\u00e1jdalmasan is, de ezt csak sejteni lehetett. A kutya ugyan\u00edgy tett. Mintha ut\u00e1nozn\u00e1 az \u00f6reget, szolidarit\u00e1sb\u00f3l, szeretetb\u0151l. De ez sem volt bizonyos. Az is Iehet, hogy az \u00f6reg ut\u00e1nozta a kuty\u00e1j\u00e1t – ugyancsak szeretetb\u0151l. \u00d6sszeillettek, mert valami megfoghatatlan \u00f6sszek\u00f6t\u00f6tte \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n A r\u00f6vid olvad\u00e1st havaz\u00e1s k\u00f6vette. Napok \u00f3ta havazott, mindent vastag h\u00f3takar\u00f3 bor\u00edt. A t\u00e1j feh\u00e9r pal\u00e1stja mint \u00fcnnepi lepel. Valami fens\u00e9geset \u00e9s megnyugtat\u00f3t \u00e9rzett.<\/p>\n\n\n\n Gloria in excelsis Deo.<\/em><\/p>\n\n\n\n A shiatsu v\u00edzbeni form\u00e1ja a watsu. A lebeg\u00e9s \u00e9s elengedetts\u00e9g \u00e9lm\u00e9nye, semmire nem eml\u00e9keztet \u00e9s m\u00e9gis, mintha a sz\u00fclet\u00e9se el\u0151tt m\u00e1r \u00e1t\u00e9lte volna.<\/p>\n\n\n\n S m\u00e9gis, magyarnak sz\u00e1mkivetve.<\/em><\/p>\n\n\n\n Figyelni mindenre, ami f\u00fcgg\u0151v\u00e9 tesz, ami elveszi (ellopja) a szabads\u00e1god. Mi\u00e9rt akar az ember impon\u00e1lni? Mit v\u00e1r a m\u00e1sikt\u00f3l? Tal\u00e1n csak t\u00e1vol tartani mag\u00e1t\u00f3l? Figyelni, semmi m\u00e1st, csakis figyelni. Tal\u00e1lt egy r\u00e9gi feljegyz\u00e9st, amit m\u00e9g \u00e9vtizedekkel ezel\u0151tt egy \u00fcres napl\u00f3f\u00fczetbe \u00edrt. A lapokat nemr\u00e9g kit\u00e9pte a napl\u00f3b\u00f3l, azt\u00e1n eltette valahov\u00e1, hogy \u00fajra elolvassa. Valahogy izgatta ez a szembes\u00fcl\u00e9s. Most kez\u00e9be akadtak megint a lapok. N\u00e9zegeti. A \u00edr\u00e1skapar\u00e1s t\u00f6bb helyen nem kivehet\u0151, sokszor nem is sejthet\u0151, hogy mi lehetett. Bizonytalan \u00edr\u00e1s, k\u00e9rd\u00e9sek, t\u00f6red\u00e9kes feljegyz\u00e9se mindannak, ami akkort\u00e1jt \u00e9ppen foglalkoztatta. Tal\u00e1n arra gondolt, hogy mindezt k\u00e9s\u0151bb tiszt\u00e1zza majd. Sok-sok k\u00e9rd\u0151jel, nagy t\u00e9m\u00e1k, k\u00f6zponti t\u00e9m\u00e1k, az \u00f6 k\u00f6zponti t\u00e9m\u00e1i. Minden a szem\u00e9lyis\u00e9g k\u00f6r\u00fcl. K\u00e9s\u0151bb sokat \u00edrt az \u00e9nr\u0151l. C\u00edmszavak mint szem\u00e9lyis\u00e9g, \u00f6nmegval\u00f3s\u00edt\u00e1s, \u00e9rt\u00e9k, magyars\u00e1g-tudat, kommunik\u00e1ci\u00f3. Mit gondolt, amikor a ,,magatart\u00e1s f\u00fcggetlen hat\u00e1rozotts\u00e1g\u00e1t” vetette pap\u00edrra? Mi mindent \u00e9lt \u00e1t, hogy ,,ambivalencia – perverzi\u00f3” fogalomp\u00e1rt \u00edrta le eml\u00e9keztet\u0151\u00fcl. Nyilv\u00e1nval\u00f3an foglalkoztatta a beilleszked\u00e9s probl\u00e9m\u00e1ja: ,,Ez a konszenzus milyen szinten (szinteken) lehets\u00e9ges?”. Azt\u00e1n ,,\u00e9rtelmes \u00f6nz\u00e9s?” Mi\u00e9rt karik\u00e1zta be az ,,\u00f6nz\u00e9s” sz\u00f3t, ugyan\u00fagy, mint a ,,c\u00e9l” sz\u00f3t is : ,,szem\u00e9lyis\u00e9g – c\u00e9l”? A ,j\u00e1t\u00e9k” hasonl\u00f3k\u00e9ppen kiemeltetett. Mi\u00e9rt \u00e9rdekelte a t\u00e1rsadalmi vet\u00fclete, hogy ,,milyen \u00e9rtelmez\u00e9st nyer k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le t\u00e1rsadalmi form\u00e1ci\u00f3kban”?<\/p>\n\n\n\n Azt\u00e1n a feljegyz\u00e9sek v\u00e9g\u00e9n felt\u0171nik egy I\u00e9nyeges utal\u00e1s a k\u00f6z\u00e9rzet\u00e9re, mindez azonban elvontan megfogalmazva. Mintha nem is Ienne k\u00f6ze hozz\u00e1, csak \u00e9ppen egy \u00e9rdekes gondolat, filoz\u00f3fiai gondolat Ienne. ,,A l\u00e9tbizonytalans\u00e1g egzisztenci\u00e1lis vet\u00fclete?”: mit akart ezzel, \u00edgy? T\u00e1vol tartani mag\u00e1t\u00f3l a f\u00e9lelmet? A gondolatok birodalm\u00e1ba transzpon\u00e1lni \u00e9s meggy\u0151z\u0151dve lenni arr\u00f3l, hogy ez\u00e1ltal megsz\u0171nik? A k\u00e9rd\u00e9sek, amelyeket itt feltett, most is hasonl\u00f3 intenzit\u00e1ssal \u00e9rintik. ,,P\u00e9nzarisztokr\u00e1cia – szellemi arisztokr\u00e1cia”. Hogyan is van ezzel? Azt\u00e1n ,,hum\u00e1num”, ,,szeretet”, ,,a nemzet” mint fogalom. De mi\u00e9rt fogalom? <\/em>\u00dagy \u00e9rzi, hogy ez (az absztrakci\u00f3, \u00e1ltal\u00e1nosit\u00e1s k\u00e9nyszere, v\u00e1gya?) idegen lett sz\u00e1m\u00e1ra. A k\u00e9rd\u00e9sek maradtak, de sokkal k\u00f6zvetlenebb\u0171l keresi a v\u00e1laszt manaps\u00e1g. Nem ismeri az akkori v\u00e1laszait ezekre, nem eml\u00e9kezik m\u00e1r r\u00e1. Lehet, hogy nem is voltak v\u00e1laszok, de mindenk\u00e9ppen kellett, hogy legyen valamif\u00e9le bels\u0151 preferencia, ir\u00e1nyults\u00e1g ezekkel kapcsolatosan. Valahol eg\u00e9szen bizonyosan \u0151rzi mindezt a mai napig.<\/p>\n\n\n\n OM TARE TUTTARE TURE SOHA<\/em><\/p>\n\n\n\n A megel\u00e9gedetts\u00e9g-\u00e9rz\u00e9s\u00fcnk mindenkor magunkb\u00f3l fakad. L\u00e9nyeg\u00e9ben sohasem adott k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekre vonatkozik, hanem valami m\u00e1sra. Azt is gondolta, hogy az embernek (neki) figyelnie kellene arra, hogy ne vet\u00edtsen az adott pillanatra valamif\u00e9le bels\u0151 elv\u00e1r\u00e1st, mivel az nagyban megnehez\u00edti, hogy elfogadjuk az adottat \u00fagy, ahogy van. Ez is valahol a hit <\/em>k\u00e9rd\u00e9se. B\u00edzik-e abban felt\u00e9tlen\u00fcl, hogy Isten mindig a legjobb lehet\u0151s\u00e9get ny\u00fajtja az ember sz\u00e1m\u00e1ra minden pillanatban, csak ezt tudni kell \u00e9szrevenni \u00e9s elfogadni? A hit abszurdit\u00e1sa lzs\u00e1k fel\u00e1ldoz\u00e1s\u00e1ban ill. annak sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1ban? Az el\u00e9gedetlens\u00e9g l\u00e9nyeg\u00e9ben azt jelenti, hogy visszautas\u00edtjuk lstent?<\/p>\n\n\n\n \u00c9I\u0151 tan\u00faja egy meghat\u00e1rozott id\u0151 szegmentumnak, \u00e9lm\u00e9nye a panoptikumm\u00e1 rothadt t\u00f6rt\u00e9nelem.<\/p>\n\n\n\n .. ahol van egy hang, ott van egy l\u00e9lek, ahol van egy l\u00e9lek, ott van egy ember, ahol van egy ember, ott van egy sors, ahol van egy sors, ott van egy t\u00f6rt\u00e9net .<\/em><\/p>\n\n\n\n A t\u00f6rt\u00e9net sorsszer\u0171s\u00e9ge? Akkor mi lenne haz\u00e1j\u00e1nak sorsa a (jelen) t\u00f6rt\u00e9net fel\u0151l? \u00dagy I\u00e1tja, hogy Magyarorsz\u00e1g lelki <\/em>gyarmatos\u00edt\u00e1s\u00e1nak (sz\u00e9les) \u00fatja a konzum. A Ielkek nem valamif\u00e9le p\u00e1nyv\u00e1hoz k\u00f6t\u00f6ttek, hanem a saj\u00e1tjukhoz. Legal\u00e1bbis, ha a beetet\u00e9st a norm\u00e1lis \u00e9tkez\u00e9shez soroljuk. Na ebb\u0151l azt\u00e1n gyorsan elege lett. Tal\u00e1n tal\u00e1ljunk vissza a t\u00f6rt\u00e9nethez, a sorshoz, az emberhez, a l\u00e9lekhez, ha van m\u00e9g egy\u00e1ltal\u00e1n hangja \u00e9s fellelhet\u0151.<\/p>\n\n\n\n Hogy nem te csin\u00e1lsz nagy dolgokat, hanem a nagy dolgok megt\u00f6rt\u00e9nnek veled. Megt\u00f6rt\u00e9nhetnek. Csak tudnod kelI kiv\u00e1rni \u00e9s \u00e9bernek lenni, \u00e9szrevenni.<\/p>\n\n\n\n Arra gondolt, \u00e9s ez m\u00e1r egy ideje vissza-visszat\u00e9r\u0151 gondolata volt, hogy az embernek hasonl\u00f3k\u00e9ppen mint ahogy mondjuk a lak\u00e1s\u00e1val, szem\u00e9lyes t\u00e1rgyaival teszi, \u00f6nmag\u00e1ban is rendet kell teremtenie. Nemcsak akkor, amikor valamilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny k\u00e9nyszer\u00edti, hanem \u00f6nsz\u00e1nt\u00e1b\u00f3l \u00e9s folyamatosan. A lelki energi\u00e1kkal legal\u00e1bb olyan k\u00f6r\u00fcltekint\u0151en kellene b\u00e1nnia mint amint a p\u00e9nz\u00fcgyeivel teszi. Mi\u00e9rt nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy arra \u00fcgyeljen, van-e el\u00e9g p\u00e9nze a sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1n, agg\u00f3djon, hogy ki tudja-e fizetni esetleges tartoz\u00e1sait, kap-e eleget a munk\u00e1j\u00e1\u00e9rt, annyit legal\u00e1bb, amennyire mag\u00e1t \u00e9rt\u00e9keli. A Ielke az embernek innen n\u00e9zve csakis valami zavar\u00f3 k\u00f6teless\u00e9gnek t\u0171nik, t\u00f6bbnyire ink\u00e1bb m\u00e1s figyelmezteti, ha elhanyagolja. Mi\u00e9rt nem ford\u00edtva vannak a dolgok? Mi\u00e9rt \u00e9l az ember ennyire kifel\u00e9? Mi\u00e9rt \u00e9s f\u0151k\u00e9nt minek akar megfelelni odakinn? Honnan veszi, hogy a t\u00f6bbivel, a m\u00e1sokkal versenyre kell kelnie? Innent\u0151l m\u00e1r csak az lesz a fontos, hogy gy\u0151z-e vagy vesz\u00edt. Neki csak az lesz fontos, \u00e9s ezzel bes\u00e9t\u00e1l a mag\u00e1ny, az izol\u00e1ci\u00f3, az \u00f6nsajn\u00e1lat, az \u00f6nmaga k\u00f6r\u00fcl sz\u0151tt, \u00fajra \u00e9s \u00fajra Iebontott, majd \u00fajra \u00e9s \u00fajra sz\u0151tt \u00e1lmok zs\u00e1kutc\u00e1j\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n Menek\u00fcl a t\u00f6meg el\u0151l, irt\u00f3zik az emberekt\u0151l. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mivel valamif\u00e9le \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9st l\u00e1tna a vil\u00e1g nyomor\u00fas\u00e1ga, a saj\u00e1t verg\u0151d\u00e9se \u00e9s az emberek (\u00e9s tal\u00e1n \u00e9pp\u00fagy a saj\u00e1t) farizeuss\u00e1ga k\u00f6z\u00f6tt. Nem ment el mis\u00e9re sem, pedig nagyon akart, azaz elment, de nem ment be a templomba. Im\u00e1dkozott a kis k\u00e1poln\u00e1ban, azt\u00e1n pedig d\u00fch\u00f6ngve hazament. Szidta az id\u0151j\u00e1r\u00e1st, k\u00f6zben \u00e9rezte, hogy milyen sz\u00e1nalmas ek\u00f6zben, hiszen m\u00e9g mindig valamit hib\u00e1ztatnia kell, ha a dolgok m\u00e1sk\u00e9nt alakulnak, mint szeretn\u00e9, amint elk\u00e9pzelte \u00e9s amiben megnyugodhatott. De h\u00e1t els\u0151sorban az emberekt\u0151l irt\u00f3zott, az\u00e9rt nem ment be. Majd holnap, gondolta, nem a formalit\u00e1sokon m\u00falnak a dolgok.<\/p>\n\n\n\n Ki keII \u00edrnia mag\u00e1b\u00f3l, a I\u00e9lekb\u0151l azt a sok szemetet, ami ott lerak\u00f3dott. Olyan az \u00edr\u00e1s, mint egy alapos izzad\u00e1s, ut\u00e1na valahogy megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00fcnk. \u00cdrni, semmi m\u00e1st, csak \u00edrni.<\/p>\n\n\n\n …<\/p>\n\n\n\n <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" -sz\u00f6vegt\u00f6red\u00e9k- Nem is olyan k\u00f6nny\u0171 sz\u00e1nd\u00e9kosan elk\u00f6vetni egy b\u0171ncselekm\u00e9nyt, mint mondani szokt\u00e1k \u00fagy hivatalosan: el\u0151re kitervelt m\u00f3don, aljas sz\u00e1nd\u00e9kb\u00f3l stb. Az pedig, hogy az embernek hirtelen elege lesz a f\u0151n\u00f6k\u00e9b\u0151l, val\u00f3di m\u00e1rt\u00edroms\u00e1g a munkahely\u00e9n lenni miut\u00e1n letelt az a p\u00e1r \u00e9v, a naiv r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1s \u00e9s valamif\u00e9le megrend\u00edthetetlen v\u00e1rakoz\u00e1s jegy\u00e9ben, m\u00e9g nem ok, egy\u00e1ltal\u00e1n nem, hogy … <\/p>\n